Ma este anya a református tanácsteremben szolgált. Rendhagyó szolgálat volt, hiszen palást nélkül szolgált anya, ötvözve a prédikációt egy kis pszichológiával. A gyászról, gyász szakaszairól is beszélt anya, majd utána eljátszottuk közösen a "Ház, Fa, Kutya" című interaktív gyakorlatot. A játék a nem verbális kommunikácógyakorlására, a közös fantáziák megfigyelésére, az empátis gyakorlására és a személyes befolyásolás tényezőinek megtapasztalására szolgált.
A játék lebonyolítása:
A csoport párokra oszlik. Minden pár két tagja egymással szembefordított székekre ül, térdük összeér, rajta van elhelyezve a papírlap az alátéttel. A tollat, golyóstollat mindketten megfogják.
Amig a zene szól - arra kértem a híveket - mindenki hunyja le a szemét, képzeljen el egy tájat, benne a házzal, a ház mellett egy fával, mellette egy kutyával.
2 perc után a zene abbamaradt, és a feladat az volt, hogy beszéd nélkül teljes csendben rajzoljanak - együtt fogba a golyóstollat - egy tájat benne egy házzal, egy fával és egy kutyával.
Ezután közösen megbeszéltük a játék eredményét, a rajzolás közben történt meglátásaikról, beszámoltak érzéseikről és arról, hogy milyen tapasztalatokat szereztek a nem verbális kommunikációval, az empátiával és egymás befolyásolásával kapcsolatban.
Leszögeztük, hogy valaki mindig engedett a másik után és végülis csak egy rajzolt a másik hagyta befolyásolni magát. Valahogy ilyen az empátia is, teljes mértékben ráhagyatkozom a másikra, hogy beleéljem, átéljem mindazt amit mondani próbál nekem legyen az öröm, vagy bánat vagy gyász.
Észre sem vettük úgy eltelt a 2 óra. 6-tól majdnem 8-ig voltunk együtt megélve, cselekedve az "egységet", amiről ez évi imahét szól.
Köszönöm a református kollegának, hogy meghívott az imahétre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése