Február hol a nyár?

Tavaszváró gondolatok.

Már február vége van és ilyenkor szinte minden évben felmerül bennem ez a kérdés. Még hó borítja, fehér lepel a földet, de a tavasz virágai már büszkén mutogatják szép virágaikat. A hóvirág fehérsége, a kakasmandikó kéksége már jelzi a tavasz közeledtét.

Én becsukom szemem és látom a gyöngyvirág szépségét és érzem illatát, ahogy minden egyes gyöngyszem rajta kinyílik, kiteljesedik a virág a teljes egészében. Szeretem a gyöngyvirágot, de végülis arra a kérdésre hogy melyik a kedvenc virágom nem tudok választ adni, mert szeretem a tulipántot is, a rózsát is, a liliomot is, a nárciszt és a szegfűt is, de a pipacsot is a margaretát is.
Régebb a margaretáért rajongtam és talán most is?! A mezőn, réten fénylő, magasba ívelő virágokat is szeretem, mert sokszínűen tündöklőek és szeretem a mező illatát is.

Lassan a Föld is kiduzzad, életre kel, a nap fénye is erősebb, már nem csak világít a fénye, hanem melegít is. A madarak csicsergése is egyre hangosabb, a fák is bontogatni akarják rügyeiket. És az ember is kiteljesedni akar, megújulásra vágyik. És az idő...lassan életre kel és kinyílik az idő is.

..."Az örök nap még bágyadtan ragyog,
de tavaszosok már a csillagok,
S az éjszakában zizzenő neszek,
Egy új világ susogja:leszek!

A földre fekszem, hallgatom szívét,
Az égre nézek, kémlelem színét,
Ég, föld között angyali ózenet
Hirdeti a jövendő életet."
( Juhász Gyula: Tavaszvárás)

Együtt járják a táncot

Dávidkával jól megvoltak. Ők is eljöttek Emeséékhez, neki a keresztanyja Emese.
Udvarolt Orsinak és mi több Orsi ezt nagyon élvezte,

Látogatás a barátoknál

Ma délután kocsiba ültünk, ahogy Orsi mondja, brüüü, és elmentünk Istvánékhoz, Emeséhez, hogy lássuk hogy vannak a kis pocaklakóval együtt. A babát május elejére várják.



Este megérkeztek Mihályék is a kisfiúkkal, Dáviddal.



Mi a nők fokhagyampucolás közben, de anya csak nézte a műveletet és csak a beszélgetésben vett részt. (Jól befokhagymáztunk, fő az egészség)

Nőnapra ajándék

Ez alkalomból Csete mama két párnát hozott anyának ajándékba.
Orsi nézegeti, méricskéli a párnát. Tatával próbálgatják.





Orsi mosolyog, tehát megállapítja: jó puha.

MamaEst

Ma este Csete mamáék nagyon óhajtották Orsit, így kijöttek látógatóba.
Mama és tata is kényeztették, énekeltek együtt és játszodtak.



Vacsora közben

Altató mondóka

Orsi altató nélkül alszik el és ezt inkább játék közben szokta anya mondogatni neki.

Aludj el babácskám
Esti csillag ragyog
Aludj el aranyom
Én is álmos vagyok.
Álmodjál szépeket,
Aranyos meséket
Tündér öltöztessen,
Angyal simogasson
Aranyos pillangó
Kocsija ringasson.

Szolgálat Sinfalván Déneséknél

Ma este anya Sinfalván szolgált imahét alkalmából. Apa vezetett, mert ha nem elkéstünk volna. Háromnegyed 6 előtt indultunk és pont 6-kor bennt voltunk a papilakon, csak még ezután kezdtek neki a harangozásnak, tehát még időben voltunk.

Jól telt a templomban is és a vacsora alkalmával is jól elbeszélgettünk. Az igazság az, hogy igazán leülniés beszélgetni a kollegákkal ilyenkor szoktunk. Ez az imahét másik előnye is.

Orsit itthon hagytuk a harnagozóval az időszüke miatt és azért is, mert ha későn érkeznénk, akkor Izolda lefekteti. A finom vacsora és a kellemes beszélgetés után este 9-kor hazaindultunk. 9,18-kor hazaértünk, Orsi akkor készült lefeküdni, akkor adta fel rá Izolda a pizsamát. Még egy kicsit hancuroztunk közösen, majd Orsi a tejjel a kezében álomba merült.

gétá gétá avagy kétá kétá

Annyit jelent, hogy kérem, Orsi nyelven.
DE aztán azt nagyon ki tudja vívni magának a kis skorpió.

Szolgálat a református kollegánál

Ma este anya a református tanácsteremben szolgált. Rendhagyó szolgálat volt, hiszen palást nélkül szolgált anya, ötvözve a prédikációt egy kis pszichológiával. A gyászról, gyász szakaszairól is beszélt anya, majd utána eljátszottuk közösen a "Ház, Fa, Kutya" című interaktív gyakorlatot. A játék a nem verbális kommunikácógyakorlására, a közös fantáziák megfigyelésére, az empátis gyakorlására és a személyes befolyásolás tényezőinek megtapasztalására szolgált.

A játék lebonyolítása:
A csoport párokra oszlik. Minden pár két tagja egymással szembefordított székekre ül, térdük összeér, rajta van elhelyezve a papírlap az alátéttel. A tollat, golyóstollat mindketten megfogják.

Amig a zene szól - arra kértem a híveket - mindenki hunyja le a szemét, képzeljen el egy tájat, benne a házzal, a ház mellett egy fával, mellette egy kutyával.

2 perc után a zene abbamaradt, és a feladat az volt, hogy beszéd nélkül teljes csendben rajzoljanak - együtt fogba a golyóstollat - egy tájat benne egy házzal, egy fával és egy kutyával.

Ezután közösen megbeszéltük a játék eredményét, a rajzolás közben történt meglátásaikról, beszámoltak érzéseikről és arról, hogy milyen tapasztalatokat szereztek a nem verbális kommunikációval, az empátiával és egymás befolyásolásával kapcsolatban.

Leszögeztük, hogy valaki mindig engedett a másik után és végülis csak egy rajzolt a másik hagyta befolyásolni magát. Valahogy ilyen az empátia is, teljes mértékben ráhagyatkozom a másikra, hogy beleéljem, átéljem mindazt amit mondani próbál nekem legyen az öröm, vagy bánat vagy gyász.
Észre sem vettük úgy eltelt a 2 óra. 6-tól majdnem 8-ig voltunk együtt megélve, cselekedve az "egységet", amiről ez évi imahét szól.
Köszönöm a református kollegának, hogy meghívott az imahétre.

Alvás után kipihenve

Ma délután Orsi bő 2 óra alvás után.
A könyveket szereti lapozni.

Színházelőadás

Az imaheti egységet megélve, nemcsak beszélve róla vasárnap délután közös református-unitárius színházbamenést szerveztünk. Ezt már két hete szervezte anya. Megnéztük a Csárdáskirálynőt. Tordatúrból unitáriusok és reformátusok összesen 24-en voltunk, de voltak katolikusok is. Anya és apa már látta régebb, de most is kívánkoztak a színházba megnézni az operettet.

Orsit lehagytuk anya nővérénél, Sanyikával elvoltak, majd Timit elvittük magunkkal a színházba egy jegy megmaradván.

A színház előtt találkoztunk a hívekkel, kocsikkal szerveztük meg, hogy mindenki elérhessen és ne kelljen buszt rendeljünk, hiszen úgy nagyon drága lenne.

"Te rongyos élet" - énekelték, szinte zengtük mindannyian, akik ott voltunk.Teltház volt. Nagyon jó kikapcsolódás volt ez anyának az imahét után. Remélem mindenki jólérezte magát.

Vasárnapi megemlékezés

"Egy hete annak, hogy fájó szívvel búcsúztunk a szerető feleségtől, a gondoskodó édesanyától, az unokák fölé lehajoló nagymamától Bodor Juliskától. Emléke legyen áldott, pihenése csendes. Sírja felett őrködjön a szeretet és emlékezés. A gyászoló család." - ez a szöveg jelent meg az interneten és a szabadságban is.
Ma egy hete, hogy temették apa nagymamáját, Orsi egyik dédmamáját.
A család egybegyűlt a szováti unitárius templomban tartandó megemlékezésre, valamint az ezt követő családi asztalnál emlékeztek rá.

Innen anya hiányzott Orsival, mivel anyának ezen a vasárnapon keblitanácsi gyűlése volt, amit a múlt vasárnapról halasztottunk erre a vasárnapra. Anya ezen az alkalommal is már nem hiányozhatott a templomból.

A család, az unokák összegyűltek és a családi háznál kép is készült róla.

Imahét végi gondolatok

A tegnap ért véget az imahét. Összességében nézve jó volt, bár az idén egy meghívott visszamondta és helyette gyorsan kellett mást találni, aki vállalja a szolgálatot.
A vacsora körül az idén is keletkezett egy kis zűr, ami azért anyának nem esett túl jól.
A látogatottság aránylag jó volt, de persze lehetett volna jobb is. A legkevesebb 18 és a legtöbb 36 volt. Nem olyan nagyon rossz az átlag vasárnapi jelenléthez viszonyítva, amikor is 14-16 szokott lenni a létszám.
Valószínű jól esik a híveknek is, hogy valaki mást, új lelkészt hallgat esténként, nem a megszokott, saját lelkészét. Ilyenkor valahogy a figyelem is fókuszáltabb és az emberek törekednek is arra, hogy az imahét mondanivalóját megragadják. Valahogy egy mini "karácsonyhoz" hasonlítanám, hiszen karácsonykor törekedik még az ember, hogy jobb, igazabb, emberségesebb ember legyen. Amiután véget ér, mint ahogy a gyertya is kialszik, ha csonkig ég, az emberből is "elpárolog" az "imahéti evangélium".

Összegezve jó dolog mégis az imahét, mert ezáltal az emberek, a keresztények, a különböző felekezetűek kerülnek egymáshoz közelebb és megéljük közösen az egységet, az összefogást még akkor is ha ez csak pár napig tart. Jövőre újra együtt.

Imahét nálunk

Febr. 16-21 között Túrban szolgálnak:
Hétfőn: Rácz Mária (de Norbi ugrott be helyette)
Kedd: Karácsony Tibor - szászfenesi kat. plébános - de helyette Szabó László jött.
Szerda: Nagy István - magyarszováti ref. lelkész
Csütörtök: Pálfi Dénes - a sinfalvi unit.lelkész
Péntek: Balázs Tamás - magyarszováti unit. lelkész
Szombat: Sípos Mónika - várfalvi gyak.segédlelkész.

ÉS Február 22-én délután irány a színház.

Lerobbanva

Ma kezdődött el nálunk az ökumenikus imahét. Kicsit lerobbanva az egész család, kivéve apát. Orsinak vasárnap 39,8 fokos láza volt. Minden gyógyszert bevetettünk, és vártuk, hogy kell-e a reszelt krumpli (pityoka) vagy nem, de végül azt is bevetettük, már a priznic következett volna, de szerencsére lement a láza.

Anya sincs túl jól, láz és erős, fullasztó köhögés. Anya is antibiotikumozik, es közben szedi a Septilin -növényi kivonatú - immunerősítő tablettát.
Kissé lerobbanva, de fogadni kell a vendéglelkészeket. Közben anya szervezi a közös színhézbamenést, jegyeket foglaltatott le a vasárnapi -Febr. 22. - előadásra. Közösen a reformátusokkal és unitáriusokkal nézzük meg a Csárdáskirálynőt.

Szomorú hír

Ma kaptuk a hírt, hogy meghalt apa nagymamája, Juliska dédimama. A nyár óta nem voltunk náluk. Apa volt egyedül, de Orsit akkor látták utoljára.
A tavaly nyáron készült fénykép. Akkor még mindannyian Orsiban büszkélkedtünk, Orsi volt a második dédunokája, a kis Árpika után.



Dédimamával és déditatával. (apa nagyszülei)



Orsi anyával, déditata, dédimama és Laci ló




Az ajándékkal kissé megkésett anya. Minden mamának, dédmamáéknak egy-egy naptárt adott anya a megfelelő képekkel. Ez lett volna az ajándék Juliska dédmamának és Árpi dédtatának.



Isten adjon neki csendes pihenést. Hiányozni fog. A temetésre vasárnap kerül sor.
Emléke legyen áldott.

Tél a javából

Este ilyen hó fogadott, amikor anya végre hazaérkezett.



Anya mondta, hogy a hétvégén még szánkózni fogunk és lám-lám... reggel igy nézett ki a táj.

Egyházköri gyűlés

Ma reggel anya Kolozsváára ment, hogy a püspökségen intézze ügyes-bajos dolgait. Orsi újra itthon maradt a harangozónővel, gondoltuk ne vigyük magunkkal, mert anya gyűésbe megy Várfalvára és onnan hazajön Túrba.

Anya órákat császkált a hóhullásban hogy Orsinak házicipőt találjon, de hiába, mert egy boltban sem talált. Elment a Magyar Szinházhoz is, hogy megnézze rendelhet-e jegyeket a Csárdáskirálynő előadásra, operettre, hiszen közös gyülekezeti szinházbamenést szervez anya. Sajnos a pénztár zárva volt.

Irány a Brassai, hiszen az esperessel itt találkoztunk, hogy induljunk Várfalvára. Nagyon rossz volt az út, a hirtelenül lehullott hó még nem volt jól eltakaritva az útról.
Megérkeztünk Várfalvára, itt újraszámoltuk a szavazatokat a gondnok választás kapcsán, hiszen adódott némi nézeteltérés Várfalván, majd megállapitottuk, megállapitották az esperesi vizsgálószék kiszállásainak időpontját.

Ezután Kolozsi Ernő felügyelőgondnok, gondnok -nál megvacsoráztunk, majd indultunk hazafele. Anya a reggeltől este 8 órára érkezett haza, de Kolozsvár fele -apa mondása szerint- nagy torlódások voltak, az esperesék valószinű később érhettek haza. Apa 5-kor indult Kolozsvárról és ő is 8 előtt nemsokkal érkezett haza Túrba.

Erre mondanák sokan, hogy "szivtelen anya, hogy hagyja gyermekét egy napra másvalakivel", de hál'Istennek elmarad bárkivel és bárhol, főleg a harangozónővel, akit megszokott és akit szeret és való igaz, hogy a papi gyermekek már csak igy nőnek fel és igenis edzett, strapabiró gyermek, akinek könnyebb lesz később.

Jó volt, kell azért néha anyának is ez a "rándulás". (kirándulás) Várfalván jót beszélgettünk Sipiékkel, anya ölbe vehette a kis 8 hónapos Borbálát. Imahéten még találkozunk velük Túrba, a jövő héten.

Hiita hiita

Amikor apa és anya Budapesten volt a nagyszülők - sorra volt mindkét mamánál és tatánál - elvitték a játszótérre hintázni. Azóta Orsi minden nap ringatja magát erre-arra, vagy a lábával dobolja, hogy hita hita.

Nyám nyám

Orsi nem kényes mindent eszik, mindent szeret. A lényeg, hogy a kezében legyen valami nyám-nyám. Egyik kezében alma, másikban babapiskóta.




Hol az alma Orsi? - kérdi anya.
Nyám nyám - mutatja Orsi.

Vasárnap délutáni előadás

Ma délután Diószegi Erika gyógypedagógust hívtam meg, hogy kiemelje a játék szerepét a nevelésben. A fejlesztő játékokról tartott előadást, sőt még játékokat is hozott otthonról szemléltetőnek. Minden korosztályról beszélt, a pici 1-2 éves korban használható fejlesztő játékokról egészen a kisiskolás korig és említést tett a nagyobb korosztályról is.

A fejlesztő játékok - tág fogalom, hiszen a gyerek szenzo-motoros fejlesztéséről van szó - azaz minden olyan játék, mely beavatkozást igényel a gyerek részéról és amely a személyiségét, alkatát "fejleszti".

Dialógus formában zajlott az egész előadás, kevesen voltunk, de nagyon jól éreztük magunkat. Az eredetileg 4-6 óráig tervezett előadás, beszélgetés 7 óráig nyúlt. Az előadót aztán apa bevitte Kolozsvárra - ő is hozta ki - hiszen otthon őt is várták már a porontyai.

Köszönjük Erika, jól éreztük magunkat.

Szombat este

Szombat este vacsorára voltunk meghíva Miklós úrékhoz, akikkel aztán megittuk a pertut.
Előtte Kiss Erikáékhoz mentünk, hogy visszaadjuk a GPS-t, ami nagy hasznunkra volt, amikor Budapestre indultunk a Reménység szigetére, ahol anya prédikált.
Itt keveset ültünk, majd siettünk vacsorára, ahova hivatalosak voltunk. Itt nagyon finomat vacsoráztunk és egy főzési titkot is megtanult anya: ahhoz, hogy a mélyhűtött vinetta olyan jóízű legyen, mint a frissen sült vinetta, ahhoz, miután kifagyott a vinetta a mikróhullámsütőben pár percre felmelegítjük. Ez nem olyn furfangos dolog, de anyának mégsem jutott eszébe.
Egy kellemes este eltöltése után - anyának nagyon jól jött a temetés után - este 10 után érkeztünk haza, kicsit anya a gondolatait, az agyát megszellőztette.

Magárahagyatottan

Szombaton lejárt a nehéz temetési szertartás. Magárahagyatottan állt a koporsó az udvaron, ahol a rendőrség végül is megengedte, hogy ott zajlodjon a temetési szertartás, de a házba nem volt szabad belépni. Ott volt a halott veje és két unokája. A lányának bizonyosan nehéz lehetett, hogy az édesapja temetésére nem tudott hazajönni külföldről.
Textusként végül, a sok gondolkodás után ezt választottam: Jel 20, 11-12,15.

"És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: színe elől eltünt a föld és az ég és nem maradt számukra hely. És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve és a halottak a könyvbe irottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették."

A halott életét próbáltam felvázolni, "kiolvasni az Élet könyvéből", ahova sok tűrés, megbocsátás, szeretet van írva, stb... majd az életúton való járásra próbáltam felhívni a figyelmet. Itt rátértem az élet törvényeire, a 10 parancsolatban leirtakra, különösen erre: "Megbüntetem az atyák vétkét a fiakban harmad és negyedíziglen..."
Ez volt-e a büntetés? A szeretetből gyülőlség lett. Az életből (hiszen életének folytatása kellett volna legyen a fiában) nem élet lett hanem halál.

Majd újra felhívtam a figyelmet a végtisztességet tevőknek, hogy vigyázzunk szavainkra méginkább cselekedeteinkre, úgy éljünk, hogy az "Élet könyvébe be legyünk írva, hogy ne kerüljünk a "tűz tavába."

Nem kommentálom az érzéseimet sem, mert ilyen megrázó élményben ilyen közvetlen formában - még nem volt részem eddig.

Hálát adok Istennek, hogy megsegített a szolgálat során és utána is.

Farsangolás ifiórán

Ma este a már eltervezett, beütemezett farsangolást, farsangi bált tartottuk. Hátrahagyva a holnapi temetés gondolatát a gyerekekkel együtt "szórakozni" kellett. Először bemutatkoztunk ki-kinek öltözött és miért választotta ezt a jelmezt.

Volt sheriff, halálfej, pókember, cigány, angyal, köztes angyal, bukott angyal, ördög és megjelent anya is, "cigánypapnéni" képében.

Etünk, ittunk, majd egy jót maffiáztunk. Végül este későn megérkezett a körutas ODFIE csapat, velük is énekeltünk, játszodtunk: Képzeletbeli felhőket rajzoltunk és eljártunk a "Váttáncsu"-t.

A lányom Orsolya-Piroska "Piroskának beöltözve", csak a kendőt nem szereti a fején, de a kosarat büszkén fogta.






A fiúcsapat



A lánycsapat



Érdekes felállás. Júlia (középen) a köztes angyal, azaz a rendes manapsági ember. A jobboldalán ott van az angyal, a jó ami benne is megvan és a baloldalán a bukott angyal, a rossz, ami ugyancsak megvan benne, mármint minden emberben megvan mindez, - magyarázzák a lányok.



Rólam is készített valaki fényképet, de nekem a gépemen sajnos nincs.

Az ODFIE-s csapatról sem készült kép, annyira beleéltük magunkat. No ha a pillanatokat meg is lehet örökíteni (bár az nem élethű), de a hangulatot biztos nem lehet. Jól telt.
Lassan nyugovóra térünk, én lassan újra előveszem a temetésnek gondolatát és rágodóm, egyre csak rágódom rajta....

Megrázó

Csütörtökön reggelre nagyon gyorsan terjedt a hír, hogy Domi bácsit halva találták az ágyában, de már napok óta halott. Túri, unitárius. Pár éve már nagyon rákapott az italra. A következő pillanatban a hírrel együtt terjedt, hogy a rendőrség is kiszállt a helyszínre, a fiát elvitték, állítólag gyilkolással gyanusítják. ( a fia több ízben volt már elmegyógyintézetben, ő is iszik.) A faluban járt-kelt és azt mondta mindenkinek, hogy az apja otthon van, meg van bűntetve. A rendőrség lezárta a lakást és addig, amíg nem lesz meg a boncolási eredmény nem tudni semmit, a temetésről sem.

Ma megérkezett a halott veje és közölte, hogy a boncolási eredmény kimutatta, megerősítette a gyanusítást, a halott saját fia megölte az apját, addig verte amíg belehalt. Belső sérülés, vérzés okozta halálát. A halott lánya nemrég ment vissza Franciországba dolgozni. A halottnak a veje és két unokája intézkednek.

Ezen körülményeket tudva kell eltemetnem Domi bácsit szombaton, hát adjon Isten erőt mindannyiunknak.

Anyai ösztön

"Pápá baba" - mondja Orsi.

Anya nagy segítsége

Orsi is segít a ruhák kiteregetésénél

Újra itthon

Pénteken indult anya és apa Budapestre, a Reménység Szigetére, hogy anya ott vasárnap délután prédikáljon.
Pénteken este érkeztünk Kriza Daniékhoz. Késő estig, szinte éjfélig beszélgettünk, ismerkedtünk. Reggel pedig anya ágyba kapta a kávét, és másnap is Dani újra az ágyba hozta. Nagyon ügyeskedett, hogy jó pontot szerezzen magának.
Szombaton délelőtt gyors vásárlás az Auchanba, benéztünk a Mammut nagy áruházba is, majd rohanás Erdő Marikáékhoz Pestszentlőrincre ebédelni.

A Mammut nagy áruház mennyezete



Ezután rohanás a Reméység szigetére, hogy felmérjük a terepet és előkészítsük a vasárnapi istentiszteletet és szeretetvendégséget.
Ezután a Hőgyes Endrei unitárius templom tanácstermébe érkeztünk, ahol a torockói származásúaknak a találkozója volt. Itt mivel Léta Sándor, az ottani lelkész 1 órával előtte kimentette magát és mivel a találkozó szervezője megtudta, hogy lelkésznő vagyok, felkért egy áhítat megtartására. Nem voltam "papi ruhába" öltözve, de ez nem volt akadály és úgy "civilben" - ahogy mondani szokás - megtartottam az áhítatot.
Nem maradtunk a vacsorán, hanem megnéztük a templomot és ezután a várba siettünk.



Este 8 után felmentünk a Budai várba és ott Dani egy kis történelemórát tartott nekünk.
Este a várban: Kríza Dani, apa és anya



A város este



A királyi palota. Itt lakott Horty Miklós is többek között, és az utolsó magyar király Szapolyai (hiszen aztán kettős királyság vette kezdetét)



A királyi palota előtt jól látszanak a szobrok. Szavolyai Jenő a lovon és a háttérben Mátyás király vadászaton nevű szoborcsoport



Este 10 után kerültünk haza, kicsit megfázva, és Ilona, Dani felesége finom forró teát készített nekünk.

Vasárnap reggel, a sashegy.



Vasárnap reggel anya nényje érkezett meg Vezprém megyéből, Vilonyáról, így aztán az előzetes telefonbeszélgetés, egyeztetés alapján velük is elmentünk csavarogni.



Vasárnap délben, a Reménység Szigetére való indulás előtt búcsú Nagy Ilonától, Dani feleségétől.



Az istentisztelet 3 órától kezdődött, majd utána szeretetvendégség következett.
Sajnos a gépet elfelejtettük elővenni, a nagy ismerkedésben kiment a fejünkből. Sok erdélyi, magyarszováti (földiimmel) ismerősőkkel találkoztunk. Sajnos fényképen nem örökítettük meg ezt a helyet, de a maga egyszerűségében szép és barátságos hely.