Tavaszváró gondolatok.
Már február vége van és ilyenkor szinte minden évben felmerül bennem ez a kérdés. Még hó borítja, fehér lepel a földet, de a tavasz virágai már büszkén mutogatják szép virágaikat. A hóvirág fehérsége, a kakasmandikó kéksége már jelzi a tavasz közeledtét.
Én becsukom szemem és látom a gyöngyvirág szépségét és érzem illatát, ahogy minden egyes gyöngyszem rajta kinyílik, kiteljesedik a virág a teljes egészében. Szeretem a gyöngyvirágot, de végülis arra a kérdésre hogy melyik a kedvenc virágom nem tudok választ adni, mert szeretem a tulipántot is, a rózsát is, a liliomot is, a nárciszt és a szegfűt is, de a pipacsot is a margaretát is.
Régebb a margaretáért rajongtam és talán most is?! A mezőn, réten fénylő, magasba ívelő virágokat is szeretem, mert sokszínűen tündöklőek és szeretem a mező illatát is.
Lassan a Föld is kiduzzad, életre kel, a nap fénye is erősebb, már nem csak világít a fénye, hanem melegít is. A madarak csicsergése is egyre hangosabb, a fák is bontogatni akarják rügyeiket. És az ember is kiteljesedni akar, megújulásra vágyik. És az idő...lassan életre kel és kinyílik az idő is.
..."Az örök nap még bágyadtan ragyog,
de tavaszosok már a csillagok,
S az éjszakában zizzenő neszek,
Egy új világ susogja:leszek!
A földre fekszem, hallgatom szívét,
Az égre nézek, kémlelem színét,
Ég, föld között angyali ózenet
Hirdeti a jövendő életet."
( Juhász Gyula: Tavaszvárás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése