A tegnap ért véget az imahét. Összességében nézve jó volt, bár az idén egy meghívott visszamondta és helyette gyorsan kellett mást találni, aki vállalja a szolgálatot.
A vacsora körül az idén is keletkezett egy kis zűr, ami azért anyának nem esett túl jól.
A látogatottság aránylag jó volt, de persze lehetett volna jobb is. A legkevesebb 18 és a legtöbb 36 volt. Nem olyan nagyon rossz az átlag vasárnapi jelenléthez viszonyítva, amikor is 14-16 szokott lenni a létszám.
Valószínű jól esik a híveknek is, hogy valaki mást, új lelkészt hallgat esténként, nem a megszokott, saját lelkészét. Ilyenkor valahogy a figyelem is fókuszáltabb és az emberek törekednek is arra, hogy az imahét mondanivalóját megragadják. Valahogy egy mini "karácsonyhoz" hasonlítanám, hiszen karácsonykor törekedik még az ember, hogy jobb, igazabb, emberségesebb ember legyen. Amiután véget ér, mint ahogy a gyertya is kialszik, ha csonkig ég, az emberből is "elpárolog" az "imahéti evangélium".
Összegezve jó dolog mégis az imahét, mert ezáltal az emberek, a keresztények, a különböző felekezetűek kerülnek egymáshoz közelebb és megéljük közösen az egységet, az összefogást még akkor is ha ez csak pár napig tart. Jövőre újra együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése