2008. december 30., kedd

Újévre készülünk - halat vettünk

Mai napi program: Orvosi rendelő, mert anya nincs jobban.
Délben Orsit lehagytuk Bodor tatáéknál, majd anya apával Gyalúba kocsiztak élő pisztrángot vásárolni újévre, hiszen ez már hagyomány.
Újévi menü: előételek: majonézes kukorica, majonézes gomba, (mama főzte kocsonya), sült hal és lencse kolbásszal. Újévi ebéd Bodor mamáéknál: a finommmmmm pacal leves és "korhely leves" - azaz savanyúkáposzta leves, mert a nővérem meg nem kóstolja a pacal levest, pedig a mama nagyon ízletesen készíti el, és lencse itt is kolbásszal, virslivel és a végén mindig van valami meglepi.
Délután csavarogtunk egyet a Poluban, Carrefourban, majd a Kauflandba még bevásároltunk ezt -azt és irány haza.

Apa pucolja a halat, anya előkészíti és holnap megsüti.

2008. december 29., hétfő

Apa Magyarszováton, anya Orsival itthon

Ma reggel apa falura ment hogy a nagyszüleinek segítsen fát vágni az erdőből az édesapjával és a két nagybátyjával.
Indulnak a hupikék, törpikék.



És megy a munka...



És a háznál is aprítják, hogy legyen tüzelnivaló.



Apa tatája és mamája már idősek és nehezen mozognak.
Itt Orsi dédtatája.



Anya Orsival itthon maradt Tordatúrba, mert nem jött még helyre a hülésből és Orsi is köhögni kezdett.
Játékkal telt a nap, és amíg Orsi aludt anya haladt a könyveléssel és liter számra itta a teát.

2008. december 27., szombat

Karácsonyi ebéd a családban

Karácsony II. napján anyának alíg volt hangja, nagyon berekedt és alíg tudott prédikálni, de ez nagyon komolynak nézett ki. Istentisztelet után Csete tatáék vártak ebédre, ez már hagyomány, hogy ide megyünk, hiszen születésnapja van. December 23-án született. Itt is minden finomsággal elkényeztettek.
Jött a családi fotó Csete tatáéknál. (Mellettem Levente, apa öccse van.)



Orsi máris tudja, hol kell keresni a nyámi nyámi-t, a kamarába.



Később megérkeztek Orsi keresztszülei is, asztalhoz ültünk velük is.



Bogi (Orsi kereszttestvére)bontja az ajándékát, amit az angyalka hozott.



Karácsony III. napján anya a sürgősségin kötött ki: vesekrízis.
Nagyon megfáztam (hol nem tudom), de hála Istennek helyrejöttem. Csete tatáéknál aludtunk, majd ebédre Bodor tatáék vártak. Itt voltak Bözsi nényjéék is Magyarországról. A fényképezőgép a kocsiban maradt, megfeledkeztünk róla. Nem lehet mindent megörökíteni és végül is nem a gépen kell megörökíteni, hanem bennünk.
Ezután újabb látogatások kövekeztek. Apa unokatestvéreihez, az ikrekhez: Júlia és férje Zoli, náluk jövőre megérkezik a gólya, és Anna és férje Attila. Nagyon szépen be vannak rendezkedve, saját lakásba.
Aztán apa nagybátyjánál is voltunk (az ikrek édesapja). Itt Orsi nagyon sok mandarint, (clementine) megevett.



Este érkeztünk haza, Karácsony harmadnapján. Orsi még a kocsiban elaludt és az átöltöztetésre sem ébredt meg. Annyira fáradt volt, de jóllakott is, hogy az esti tejadagját sem itta meg, nem ébredt fel.
Rájöttünk arra, hogy itthon nem készítettünk fényképet csak mi hárman, de mivel Orsi aludt így anya apával, kettesben lehetett és pihentek másnap reggelig.(délig:))
Tordatúrba érkezve megálltunk a harangozóéknál boldog ünnepet köszönteni. Orsi Jancsikával (kedvenc játszótársával)jót játszodtak együtt.



Itt este, amikor hazaérkeztünk.



Ja. Anya új frizurája. Eredetileg csak a végeiből akart anya kivágatni, de nagyon el volt kopva és le kellett vágni rövidre. Anya végül belenyugodott. Mit szólt hozzá apa?!
- Úgy nézel ki mint egy 16 éves kislány.- hangzott a válasz.
- Köszönöm szépen. - mondta anya.
Mire apa: - Én ezt bóknak szántam, mert tényleg jól áll neked rövid hajjal. Nekem mindig is tetszett.
Igen, mert így ismerte meg apa anyát: rövid hajjal.

Karácsonyi gondolatok

Karácsony I. napján betegekhez is elvittem az úrvacsorát. Megfigyeltem, hogy az idős, beteg embereknél nincs meg a szemükben és lelkükben az a karácsonyi ragyogás, csilogás. Már elmosódott arcukról az az önfeledt boldogság, már csak a könnyeken át emlékeznek a hajdani karácsonyokra és a szemük a könnyektől csillog. Már a fájó test nem bírja fenntartani a lelket és a lélek elhalkul a fájdalomban, az özvegységben, az öregségben. Aki öreg de családos a párjában, annak szemében véli felfedezni az egykori karácsonyok örömét, aki özvegy, az gondolataiban, Istennel való hangos vagy néma beszélgetésében. Istenem, hogy gyűlnek az emlékek. Az emlékek, amelyek később mégis "életben tartják" az embert, hogy merítsen belőlük újabb erőt a folytatáshoz. Olyan ez, mint a szomjas embernek egy korty víz.
Mennyi minden van az emberi lélekben, ami lehúz és ami felemel.
Hazaérve a betegektől hálát adtam Istennek, hogy társat adott mellém és a kislányomat, akit karjaimba vehettem. Erről szól Karácsony.

2008. december 25., csütörtök

Karácsonyi köszöntő

Ezt a köszöntőt Csete tata mondta. Régi, magyarszováti köszöntő.
(Feltöltés alatt)

Kántálás-családi angyalvárás

Orsi első benyomása meglátva a fát feldiszítve. A gömböket mindenképp le akarta húzni.



A templomi ünnepély után, kántálók érkeztek hozzánk és megérkeztek anya és apa szülei is és anyának a nővére családjával együtt.

Ajándékbontás következett, mert itt is járt az angyal. Az idén bőkezű volt az angyal és mindannyiunkat elkényeztetett.





Ezt Orsi, anya és apa kapta.



Anya és apa keveset volt a családdal, mert állandó jelleggel kopogtak az ajtón a kántálók és a falu apraja-nagyja felkántált, felköszöntött minket.
Ez nekünk nagyon jól esett és a szülőknek is, akik amúgy jól megvoltak Orsival és unokatestvéreivel: Timivel és Sanyikával.

Szenteste a templomban

Este az áhítat után a betlehemes játékra és egy karácsonyi színdarab eljátszására került sor. A kisebbek verset mondtak. Orsi is csatlakozott a kicsikhez és hüségesen tapsolt mindenkit.





Orsi a kicsik körében. Nagyon szerette őket.



Az angyalkának két segédje is volt, akik a csomagok kiosztásánál segítettek.



Sokan voltunk karácsony estéjén, hogy gyermekeink, unokáink örömében osztozzunk, együtt legyünk.





A Csendes éj eléneklése után otthonainkba siettünk, hogy megnézzük otthon volt-e angyaljárás és hogy a családi fészek melegsége árassza a melegséget, hirdesse az örömhírt, a békét.

2008. december 23., kedd

Karácsonyra

A

szobám

sarkában a

békesség fája

zöld ruháján sok

ezernyi szín, alatta fénylő

melegségben a gyermeki világ

játszani hív. Játszani, játszani,

békében játszani gyermekem veled

hogy játsszam még, körültáncolom veled

a világot most, mikor mindenki érzelme ég.

Nézem a fámat és egyre jobban érzem a fenyő

illatát, töprengem azon, hogy milyen jó lenne, ha

örök maradna ez éjszakám. Csillagszórók a gallyak

csúcsán szórják a karácsony csillagát, béke csillagok

röpdöső fényei

szobámból

szálljatok

mind tovább

( Gyenes István: Karácsonyfa)

Kívánjuk mindannyiunknak, hogy szeretetben és egyetértésben töltsük el karácsony ünnepét. Apa, Anya és Orsi.

2008. december 22., hétfő

Teszünk-veszünk-karácsonyi készülődés

Lassan az utolsó símitások következnek. A mai program: reggel futás Kolozsvárra, gyors bevásárlás, amit még szombaton elfelejtettünk megvásárolni. Anya sietett hajat vágatni, hiszen nagyon elkopott a vége, kissé rövidre sikeredett, de szükséges volt. Aztán futás haza, ahol a gyerekek már vártak, hiszen karácsonyi betlehemest próbálunk. Ezután gyors takarítás. 4-től a fiatalok jöttek próbára és az áhitatot beszéltük meg, hiszen a fiatalok is besegítettek, sőt mondhatni csak ők tartották. Ezután vissza a papilakra, a holnapi áhitatot megbeszélni, majd tésztasütés következett és most pedig az esti-éjjeli elcsendesedés.
Apa ma megjavította a papilak kerítését, hiszen még a múlt héten összekoccant két autó és az egyik a kerítésbe csúszott.

2008. december 21., vasárnap

Advent - Karácsony

Ma meggyújtottuk mind a négy gyertyát az adventi koszorún. Mind a négy alkalommal neve volt a gyertyáknak.
Advent I. vasárnapján: az ÖRÖM gyertyáját gyújtottuk meg.
Advent II. vasárnapján: a BÉKE gyertyája gyúlt meg,
Advent III. vasárnapján: a HIT fénye világított, és ma
Advent IV. vasárnapján: a REMÉNYSÉG melegített mindannyiunkat.

Az ebédnél is meggyújtottuk a gyertyákat és az ÖRÖM, BÉKE, HIT és REMÉNYSÉG - gel a szívünkben és otthonunkban várjuk karácsonyt.



Eldöntöttük, hogy évről évre megtartjuk a karácsonyi egyszerűséget,( hisz ebben találjuk meg egymáshoz, önmagunkgoz, Istenhez az őszinte útat), de mégis minden évben felejthetetlenné tesszük e szeretet, család ünnepét. Ebben az évben úgy, hogy bárki jön hozzánk vendégségbe, együtt a vendégekkel körülálljuk a karácsonyfát és közösen énekelni fogunk, majd mindenki gondolatban kíván valamit a következő évre.

Délután pedig családi együttlét, játék.

2008. december 20., szombat

Szombat-csavargónap

Ma délben bementünk Kolozsvárra vásárolni az ünnepre, illetv a megkésett Mikulásajándékot elvinni a keresztlányunknak. Így indult a nap, majd rekordot dötve nagyon sok helyre elértünk.
A telefon kifizetése után a nővéreméknél volt az első állomás. Ott elmentünk a ketten a nővéremmel egyet csavarogni, addig apa Orsival, Timivel és Sanyikval maradt a nővéreméknél.Megbeszéltük a nővéremmel a karácsonyi ajádékvásárlást a szülőknek, majd elbúcsúztuk.
A következő állomás a komáék voltak. Itt kávéztunk, ettünk, beszélgettünk, majd a vásárlás következett.
Orsit lehagytuk Csete mamánál és irány bevásárolni. Eredetileg a Polusba indultunk volna, de mivel a Marasti téren voltunk, eldöntöttük, hogy nem megyünk olyan messze, így a Realba kötöttünk ki. Itt vásárolgattunk ezt-azt, játékban is nagy választék volt, majd indulás a Kauflandba ( ez a mi megszokott helyünk), ahol nagy meglepetésünkre itt is nagy játékválaszték volt és leszögeztük, hogy MINDENBEN, nemcsak élelmiszer, de játékban is SOKKAL OLCSÓBB a Kaufland, mint pl. a Real és más üzletek. Elég nagy az árkülömbség. Csete mama közben tésztát is sütött és Orsira is vigyázott.
Miután hazérkeztünk anya Tündéékhez is el szeretett volna menni, de nem tudtuk biztosan otthon vannak-e, a bejelentkezésre nem válaszoltak, így aztán eldöntöttük csak egy helyre mehetünk, és Levesékhez mentünk, Adriennt felköszönteni születésnapja alkalmából, ahol újból találkoztunk a komáékkal és Bogi keresztlányunkkal.
Este fél tíz körül érkeztünk haza Tordatúrba. Orsi itthon megébredt, de miután megitta a tejadagját, (300 ml) máris elaludt.
Jót csavarogtunk ezen a napon.

2008. december 19., péntek

Karácsonyi kívánság

Ezt a karácsonyi történetet ifiórán olvastuk fel a fiatalokkal,(ökumenikus ifi) olvassátok ti is sok szeretettel. Annyi megjegyzéssel, hogy mi, unitáriusok nem Jézuskához fohászkodunk, hanem Istenhez. Nem akartam átalakítani a történetet, de végülis a mondanivaló a fontos, a karácsonyi kívánság.

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy 10 éves kislány, aki két
testvérével, apukájával és anyukájával élt együtt, egy nagyon boldog,
nagy családban.
Egy szép, hóeséses téli estén együtt ülték körül a nagy ebédlõasztalt,
hogy közös erõvel levelet írjanak a közelgõ Jézuskának.

A kislány szomorúan ült a papír felett, miközben testvére játékok
nevének százait vetette a fehér lapra.

A kislány szomorkás arcára édesanyja is felfigyelt, aki megkérdezte a
csöppséget, miért nem írt még egyetlen sort sem.
A kislány válasz helyett a könnyeivel küszködött, de azért nagy nehezen
elárulta, hogy azért pityereg, mert õ egy nagyon nagy dolgot szeretne
kérni karácsonyra. Egy olyat, amit még talán a Jézuska sem teljesíthet.

Anyukája megnyugtatta a pityergõ kislányt és elmesélte neki, hogy
egyetlen egy olyan személy létezik a világon, aki a Földön élõ összes
gyermek kívánságát teljesíteni tudja. Ez pedig pont az a személy, akinek
a levelet kellene írnia.
A gyermek, miután kissé megnyugodott, a következõ betûket kanyarította a
papírra:

Kedves Jézuska!
Én most elõször írok levelet neked, mert anyukám azt mondta, hogy te
minden kívánságomat teljesíteni tudod.
Én egy nagy ajándékot szeretnék kérni tõled. Nagyon szeretem a
nagypapámat, aki nagyon nagy beteg, és már a doktor bácsik sem tudják
meggyógyítani.
Amióta beteg, már nem játszik velünk és mosolyogni sem mosolyog.
Én azt szeretném karácsonyra, hogy a nagypapa legalább még egyszer rám
mosolyogjon.

Teltek múltak a hetek és elérkezett a szenteste. Mindnyájan együtt
állták körül a karácsonyfát, a nagypapa pedig a karosszékében ülve,
éppen hogy csak látta a karácsonyi gyertyák lobogó fényét. Érzéseit
kimondani, a tüdejében elhatalmasodó daganatoktól már nem tudta.
A rengeteg játék, ruhanemû és csokoládé mellett, persze a nagypapának is
jutott egy masnival átkötött kis doboz. Az egész család odagyûlt a
fotelja mellé és mindenki kíváncsian várta, õt, vajon mivel lepte meg a
Jézuska.
A nagypapi kinyitotta a dobozt, amelyben egy boríték volt. Mindenki
türelmetlenül várta, mit tartalmaz a borítékba rejtett papír.
A következõ sorokat kezdte felolvasni a nagymama:

Kedves Jézuska!
Én most elõször írok levelet neked, mert anyukám azt mondta, hogy te
minden kívánságomat teljesíteni tudod...

A kislány egybõl megismerte Istennek írt levelét.
Felnézett a nagypapára, aki most õt nézte, szájának szegletében egy apró
piciny mosollyal. Ez volt a nagypapa életének utolsó mosolya, ami csak a
kislánynak szólt.

Ez a kislány, azóta minden évben levelet ír a Jézuskának, mert õ már
tudja, hogy az igazán fontos kívánságok az év legfontosabb napján valóra
válnak.

2008. december 18., csütörtök

Úton lenni

Ma délután hazajövet az iskolából, ahol magyarórát tartottam, rendrakás következett. A fiókomból előkerültek a naplóim, amelyeket egyetemi éveim alatt vezettem. Kedves kis versek, melyeket akkor írtam - kissé elmosolyogtam rajtuk - előkerültek a gyergyói pszihotáborról kapcsolatos feljegyzéseim is. Köztük ez is,amit ott hallottam és ami még most is jól esik a lelkemnek.

"Vigyázz a gondolataidra.
mert azokból lesznek a szavaid,
vigyázz a szavaidra,
mert azokból lesznek a tetteid,
vigyázz a tetteidre,
mert azokból lesznek a szokásaid,
vigyázz a szokásaidra,
mert azokból áll össze az életed."

Nekem jó úton lenni. Értem ezt az útonlevést, mint az Élet megélését, és a mindig készülődést, az Istennel való talalkozást.

Erre az alkalomra, ezt a bibliai részt választottam: Ézs 60,11a.
"Kapuid legyenek nyitva állandóan, ne legyenek zárva se éjjel, se nappal..."

2008. december 17., szerda

Kekszdélután

Ma végre elkészítettem azt a zabpelyhes kekszet, amit már régen elterveztem. Pillanatok alatt kész van. Még félóra sem kell hozzá.
A receptet Jakabházi Annamaritól kaptam és tényleg nagyoooon finom. Kicsik is nagyok is nagyooooon szeretik. Orsi erre azt mondja: mnyám mnyám És benne a csokidarabok még ízletesebbé tették. A képen is jól láthatóak a csokidarabkák benne. Nekem kissé nagyobb tallérok sikeredtek, nagyon kicsikre kell formázni, mert még ellaposodnak és megnőnek. No, de elsőre elég jól sikerültek, és ahogy apa mondja: az íze a fontos. Az pedig: mnyám mnyám. Nekem 46 db. tallér jött ki.
Ez úton is köszi Annamari.



Itt a recept:

Zabpelyhes keksz:
15 dkg puha vaj
6 dkg barna cukor (én fehér, rendes cukrot tettem)
6 dkg cukornak megfelelő édesítőszer (mézet tettem én)
1 tojás
15 dkg zabpehely (fontos, hogy az egyszerű, sima zabpehelyt tegyük)
10 dkg teljes kiőrlésű liszt
1 kávéskanál őrölt fahéj
1/2 kávéskanál szódabikarbóna
1 csipet só
10 dkg tejcsokoládé, apróra vágva (elhagyható, de kár kihagyni)

Összeállítom a tésztát. Egy nagy tálba kimérem a zabpelyhet, rá a lisztet, majd jöhet egy kis szódabikarbóna, egy csipet só és ízesítésnek egy kis fahéj is.
A vajat robotgéppel habosra keverem a kétféle cukorral, majd hozzádolgozom a tojást.
A csokit felaprítom, és a lisztes keverékhez szórom. Majd jöhet a száraz anyaghoz a cukros-tojásos keverék és az egészet fakanállal jól összedolgozom.
A tésztából diónyi adagokat teszek egymás mellé 5 centire az előkészített tepsire, majd ezeket nedves ujjal kicsit ellapítom. Egyszerre nem fér rá az összes tészta a tepsire, ezért miután megsütöttem az első adagot, elkészítem a többi tallért is.
A zabpelyhes tallérokat 10-12 perc alatt megsütöm a meleg sütőben. Amikor készen vannak, még puhák, de ahogy kihűlnek, megszilárdulnak és ropogósak lesznek.

2008. december 16., kedd

Orsi mosolya

Orsi ma 1 éves és 1 hónapos.



Minden nap, amikor Orsi fölkel és a bájosan, szerető mosolyával rámnéz, minden aggodalmam, szomorúságom elmúlik, minden megszűnik, szinte még az idő is megáll.
Napközben is ő az erőforrásom.



Délutánra így néz ki a szoba, de az ő mosolya és öröme ezt is feledteti.

Adventi koszorú az ajtón

Ma végre elkészítettem az adventi koszorút az ajtóra. Az adventi koszorút mindig elkészítem az asztalra a gyertyákkal és vele egyidőben az ajtóra is kifüggesztek egyet, de most annyit halasztottam, hogy ma végre az ajtóra is sikerült elkészítenem, már nagyon közeleg a karácsony.

2008. december 15., hétfő

URAM

Valahogy így érzem most én is magam fohászkodva Istenhez ebben az adventi várakozásban, hogy erőt nyerjek a jövő építéséhez, hogy el tudjam fogadni az örömöket, de a kudarcokat is. Átlát rajtunk az Úr, és sokszor átláthatóak vagyunk embertársaink számára is.

http://www.youtube.com/watch?v=pcQw

2008. december 14., vasárnap

Bernád Ilona népi gyógyász Tordatúrban

Ma délután a nőszövetség keretében Bernád Ilona népi gyógyászt, természetgyógyászt hívtuk meg, hogy tartson előadást a népi és természetgyógyászatról. Az előadásra a katolikus plébánián került sor, mivel sajnos mi nem rendelkezünk egy ilyen nagyobb teremmel és abból a meggondolásból, hogy talán sokan leszünk, akkor megfelelőbb lenne a plébánia. Ez úton is köszönjük a plébánosnak és a katolikus gondnoki családnak, hogy igénybe vehettük a termet.
Bernád Ilona bába szülésznő, természetgyógyász (kedvenc önmegnevezése a természetgyógyász helyett a népi gyógyász) pozitív kisugárzása már az első pillanattól kezdve megfogott.



Szerinte be kell ismernünk és igenis be kell vallanunk, hogy a Trianon óta megsérült a néplélek.
Nagyon jó megjegyzései, elvei vannak: hogy az egészségmegőrzés az isteni és a természeti renden alapul, hogy az egészség nem más mint a teljesség a testi-lelki-szellemi síkon.
A májbetegségek megelőzése, gyógyígyása esetében azt mondta, hogy:" a májnak öröm kell", a májbetegség a szomorúság betegsége.

Úgy érzem, hogy az elveink teljes mértékben megegyeznek, hiszen én is azt vallom, hogy ha a lelket gyógyítjuk, gyógyul a test is szinte magától, hiszen az emberi elmében beindul az öngyógyítás mechanizmusa. Fontos a lélek egyensúlya, a méregtelenítés, a böjt, ami testi-lelki vonatkozásban fontos, a természetben való járás, séta, a helyes étrend kialakítása is nagyon fontos és a sresszoldó lelki, testi feladatok végzése.

Nagyon sok helyen járt adatgyűjtés céljából, és elmesélte találkozását egy csángói asszonnyal. Arra a kérdésére, hogy miből kerülnek a betegségek a csángó asszony azt felelte, hogy bajokból. És miféle bajokból: a bűneinkből. És hogyan gyógyítunk? -a válasz erre az volt, hogy imádkozunk.
Az előadóművésznő azt is elmesélte, hogy a csángó földön tisztelik a leginkább a vajúdó és gyermekágyon levő anyukákat. Sok esetben a bábaság, a ráolvasás stresszoldó hatással rendelkezik, amire nagy szüksége van a nőknek, hogy így elkerülhető legyen a gyermekágyi, azaz szülés utáni depresszió, mely igen gyakori lett Erdélyben.

Nagy hangsúlyt fektetett az imádkozásra. Szerinte féloldalas világban élünk hiszen a nap folyamán az agyféltekénk felváltva lép működébe, hol a jobb, hol a bal, DE amikor alkotunk, imádkozunk mindkét félteke működésbe lép.
Oláh Andor híres orvost is idézte, aki a vizsgálatai alapján kimutatta, hogy az imádkozás által 64 fiziológiai funkció javul meg az emberi szervezetben.
Nagy figyelemmel követtük előadását, majd a végén kérdeztünk különböző betegségekre mit ajánl, milyen népi gyógyászatot alkalmazzunk.
Ezt a hagyományt, ezt a kincset: a népi gyógyászatot nekünk is tovább kell adni gyermekeinknek, unokáinknak, hiszen tudjuk őket csak sok esetben a hanyagság, kényelem miatt inkább beveszünk össze-vissza gyógyszereket, mert kéznél van és nem időigényes, mert sokszor a gyógyteát sem főzzük meg magunknak időhiányra panaszkodva.
Nem voltunk nagyon sokan, különböző felekezetűek, de nagyon lelkesen hallgattuk végig és reméljük, hogy az előadásának lesz folytatása is. Nagyon örültünk annak is a könyveiből is vásárolhattunk.



Egyszóval: REMEK ez a nő.



A végén az unitárius 81 éves Erzsi néni újévi köszöntővel köszöntötte Bernád Ilonát.



Adventi várakozásunkban kívánok mindenkinek testi-lelki-szellemi tisztulást, öngyógyítást.

2008. december 13., szombat

Disznóvágás

Ma délelőtt útra keltünk Magyarszovátra, disznóvágásra. Bodor mamáék vágatták le a disznót, dédimamánál.
Útra készen



Mire megérkeztünk már ilyen kép fogadott bennünket. A mészáros Csete tata, Márton édesapja.



Míg a férfiak kinnt serénykedtek, addig a nők bennt készítették a szükséges dolgokat: a melegvizet, a hagymát, fokhagymát pucolták és közben képeket készítettünk, hiszen rég nem volt már így együtt a nagy család disznóvágás alkalmával.

A dédimama a három dédunokával. Hátul Timi, a nagylány, elől Orsi, a dédimama és Sanyika.



Mama és a két unoka. Balról jobbra: A nővérem Melinda, mama és jómagam.



Sanyika teszteli jól van-e megsütve és megmosva?!



Már kettévágva, és a füle még nincs lelopva, nahát...:)))



A gyerekek bennt játszanak a melegben, a nők és férfiak ki-be jönnek-mennek.



A két sógor:Sándor és Márton



Készül a kolbásznak, májasnak való bél is. Ezt Csete mama, Márton édesanyja végzi.



Istennek hála van bőven szalonna is, zsírnak való is és hús is.
Ez is hozzátartozik a karácsonyi készületekhez: friss hús, kolbász, májas, töpörtyü, és abált szalonna, amit anya nem szeret, viszont a mamák, taták nagyon szeretnek.



Este gondoltuk lesz időnk benézni a keresztlányunkhoz Kolozsváron, de már késő volt, Orsi is zsémbes volt, így egy gyors bevásárlás következett a Kauflandba tejért és irány haza Tordatúrba.

2008. december 11., csütörtök

Fiatalok kántálása

Huncutság

Orsi lányom bájosan, ha el akar valamit érni. Alakul a személyisége:)))



És ha valamit nem engedünk meg neki(pl. bekapcsolni és kikapcsolni a számitógépet vagy a nyomtatót, akkor így próbálja kivívni magának.

2008. december 9., kedd

Bibliaóra Kolozsváron

Ma délután felkértek, hogy bibliaórát tartsak a belvárosi gyülekezetben. Bibliamagyarázatom az özvegyasszony két filléréről szólt, valamint egy adventi verset és két történetet vittem adventi olvasmányként, amit haza is vihettek, hogy otthon is olvasgassák egy csésze rumos tea mellett.

Íme az egyik történet. Ezt a történetet már a nők világába is felküldtem és meg is jelent a karácsonyi számban. A szerző ismeretlen. Mindenkinek sok szeretettel:

Az arany csomagolópapír*

Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a
drága pénzen vásárolt arany csomagolópapírt. Amiről az apa nem
tudott, az az volt, hogy lány hosszú órákat azzal töltött, hogy az
aranypapírból kivágjon egy darabot, amivel az apja számára készített
ajándékot, egy dobozba csomagolta be, és tette a fa alá. Amikor
szenteste az apja meglátta az ajándékot, kibontotta, látta, hogy a
doboz belül üres. Azt mondta a lányának:
- Tudod kislányom, az úgy szokás, hogy ha valakinek ajándékot
adunk, akkor nem szabad üres dobozt adni.
- De apa - így a lány - hiszen ez a doboz nem üres, tele van
csókokkal, amiket én raktam el neked karácsonyra.
Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a lányt, bocsánatáért
esedezve. A kislány átölelte apját és sírva bocsátott meg neki. Nem
sokkal ezután a kislány meghalt egy balesetben. Az apa egész életén
át az ágy alatt őrizte az arany dobozt. Amikor rosszul érezte magát,
mindig kinyitotta a dobozt és egy emlékezetes csókot vett ki belőle
így emlékezve az ő gyermekére, aki azt odatette.
Mindannyiunknak van ilyen aranydobozunk, amely tele van csókokkal
gyermekünktől, családunktól, barátainktól, Istentől.

2008. december 8., hétfő

Egy nap áram nélkül

Vasárnap estétől hétfő estig, kb. 6 óráig nem volt áramunk. Megadták, elvették, megadták, elvették... majd 6 után végre megjött az áram.
Gondoltunk arra, hogy a vasárnapi szélvihar miatt ez sorra kerülhet és ez így is volt. Anya így nem kellett mosogasson, mert sem hideg, sem meleg víz nem volt. A központi fűtés sem működött és örültünk nagyon, hogy van egy fával működő csempekályhánk, így hála Istennek nem fagytunk meg, mert apa begyújtott. Máskor is szoktunk ebbe begyújtani és most főleg nagy szükség volt rá.
Orsival való játszadozással telt el a napunk, és anya nyugodtan olvashatott, amíg Orsi délután aludt, nem kellett még a gyertya.

Orsi nagyon szeret főzni, ételt készíteni, játékból és könyveket lapozni, azaz széttépni.

2008. december 6., szombat

Az első nagy hó

Vasárnap délután be szerettünk volna menni Kolozsvárra mikulásozni Meliékhez és a komáékhoz, de olyan szélvihar, kezdetben havaseső, majd hó indult, hogy nem mertünk utnak indulni. Apa kinézett az országút fele és észrevette, hogy nagy torlódás alakult ki Túr és Torda között. Vajon mi lehetett akkor Túr és Kolozsvár között?!
Sajnos mindenkit letelefonáltunk, hogy a meglepetés lefújva. Nem vették valami jó néven, de este Meli felhívott, hogy még a TV-ben is mutatták a nagy torlódást, és hogy a Felek egy jó ideig le is volt zárva.
Este 6-tól áram nélkül maradtunk.
Reggelre ilyen nagy hó fogadott az udvaron, bár eléggé lics-pocsnak nézett ki.



Téli táj

Mikulásnapi leánykérés- 6 éve már annak

Ma este anya miután hazajött a fehéregyházi zsinatról a konyhába leroskadt egy székre.
Beszámoltunk mindketten a nap eseményeiről. Anya a zsinatról, apa arról, hogy itt voltak Csete mamáék, de végül elmentek, mert már nem győzték várni anyát.



Finom illat csapta meg anya orrát. Apa bort töltött anyának és magának is majd ezt kérdezte anyától:
- Tudod milyen nap van ma?
- Igen. December 6. Mikulás, Miklós napja. -jött a gyors válasz.
Apa huncutul mosolyogni kezdett, majd anya észbe kapott és ezt mondta:
Igen, Ma volt az a nagy nap életünkben, amikor Mikulás napján megkérted a kezem. Hány éve már annak? 6 éve, de az esküvő csak rá 2 évre volt.
Apa finom vacsorával, vörös borral várta anyát



És három szál fehér rózsával



Orsi aludt már, így anya apával kettesben, gyertyafénynél vacsorázott.
Nagyon jól esett ez a meglepetés.