Karácsonyi kívánság

Ezt a karácsonyi történetet ifiórán olvastuk fel a fiatalokkal,(ökumenikus ifi) olvassátok ti is sok szeretettel. Annyi megjegyzéssel, hogy mi, unitáriusok nem Jézuskához fohászkodunk, hanem Istenhez. Nem akartam átalakítani a történetet, de végülis a mondanivaló a fontos, a karácsonyi kívánság.

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy 10 éves kislány, aki két
testvérével, apukájával és anyukájával élt együtt, egy nagyon boldog,
nagy családban.
Egy szép, hóeséses téli estén együtt ülték körül a nagy ebédlõasztalt,
hogy közös erõvel levelet írjanak a közelgõ Jézuskának.

A kislány szomorúan ült a papír felett, miközben testvére játékok
nevének százait vetette a fehér lapra.

A kislány szomorkás arcára édesanyja is felfigyelt, aki megkérdezte a
csöppséget, miért nem írt még egyetlen sort sem.
A kislány válasz helyett a könnyeivel küszködött, de azért nagy nehezen
elárulta, hogy azért pityereg, mert õ egy nagyon nagy dolgot szeretne
kérni karácsonyra. Egy olyat, amit még talán a Jézuska sem teljesíthet.

Anyukája megnyugtatta a pityergõ kislányt és elmesélte neki, hogy
egyetlen egy olyan személy létezik a világon, aki a Földön élõ összes
gyermek kívánságát teljesíteni tudja. Ez pedig pont az a személy, akinek
a levelet kellene írnia.
A gyermek, miután kissé megnyugodott, a következõ betûket kanyarította a
papírra:

Kedves Jézuska!
Én most elõször írok levelet neked, mert anyukám azt mondta, hogy te
minden kívánságomat teljesíteni tudod.
Én egy nagy ajándékot szeretnék kérni tõled. Nagyon szeretem a
nagypapámat, aki nagyon nagy beteg, és már a doktor bácsik sem tudják
meggyógyítani.
Amióta beteg, már nem játszik velünk és mosolyogni sem mosolyog.
Én azt szeretném karácsonyra, hogy a nagypapa legalább még egyszer rám
mosolyogjon.

Teltek múltak a hetek és elérkezett a szenteste. Mindnyájan együtt
állták körül a karácsonyfát, a nagypapa pedig a karosszékében ülve,
éppen hogy csak látta a karácsonyi gyertyák lobogó fényét. Érzéseit
kimondani, a tüdejében elhatalmasodó daganatoktól már nem tudta.
A rengeteg játék, ruhanemû és csokoládé mellett, persze a nagypapának is
jutott egy masnival átkötött kis doboz. Az egész család odagyûlt a
fotelja mellé és mindenki kíváncsian várta, õt, vajon mivel lepte meg a
Jézuska.
A nagypapi kinyitotta a dobozt, amelyben egy boríték volt. Mindenki
türelmetlenül várta, mit tartalmaz a borítékba rejtett papír.
A következõ sorokat kezdte felolvasni a nagymama:

Kedves Jézuska!
Én most elõször írok levelet neked, mert anyukám azt mondta, hogy te
minden kívánságomat teljesíteni tudod...

A kislány egybõl megismerte Istennek írt levelét.
Felnézett a nagypapára, aki most õt nézte, szájának szegletében egy apró
piciny mosollyal. Ez volt a nagypapa életének utolsó mosolya, ami csak a
kislánynak szólt.

Ez a kislány, azóta minden évben levelet ír a Jézuskának, mert õ már
tudja, hogy az igazán fontos kívánságok az év legfontosabb napján valóra
válnak.