Ma dec. 5-e, este van. Nincs nagy készülődés nálunk, hiszen még kicsi a lányunk, alig múlt 1 éves. Persze bennem él a mikulásozás öröme és mégis lázasan készítem a csomagokat a szeretteinknek, Orsi unikatestvéreinek, a kereszttestvérének.
Felevenednek gyermekkorom élményei a Mikulással kapcsolatosan. Nekem mindig este hozta a Mikulás az ajándékot, a fényesre pucolt cipőkbe. Este lefekvés előtt a nővéremmel lázasan tisztítottuk meg a cipőnket, (egy nap legalább mi is megtisztitottuk, mert máskor édesanyánk csíszolta fényesre, minden este. Ó egy édesanya, egy szülő milyen szeretetteljesen gondoskodó), aztán betettük a cipőket a szüleink szobájába, mert hát ott jön fel a teraszon a Mikulás. A cipőnk elé mindig az ellenőrzöt is kitettük, hogy lássa a Mikulás ügyesek vagyunk, tanulunk, ezért hát ne hozzon virgácsot.
Eddig is évről évre én is "becsempéztem" a férjem cipőjébe az ajándékot és olyan jól esett, amikor reggel így kiáltott fel: "Né itt is járt a Mikulás", majd rámnézett mosolyogva és megcsókolt.
Most, ebben az évben itt állok az íróasztalom előtt és gondolkodom. Talán ebben az évben többet kérek a Mikulástól és az angyaltól is. Lelki dolgokat, ajándékokat kérek. Az én részemre több türelmet kérek, mert úgy érzem hamar válok türelmetlenné és szinte ok nélkül idegeskedem, bepánikolok. (Ez lenne talán a szülői felelősségtudat, vagy kissé eltúlzom? - gondolkodom.)A család részére azt, hogy többet legyen együtt a család (tudom, hogy a férjem is ezt akarná, csak most nagyon sok a munkája és ő neki nagy a felelősségérzete a munkája iránt, és az iránt, akinek dolgozik.)
Talán nem is sok és nem is kevés amit kérek, de mi, mindannyian Mikulások vagyunk és ezeket az "ajándékokat" oda tudjuk adni a szeretteinknek, így hát ez legyen az én mikulási ajándékom ez évben a családnak: több türelem, megértés a részemről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése