Október vége van.
A napfény bőven szórja felénk meleg sugarait, megsimogatja arcunkat és lelkünket. Minden évszaknak megvan a maga szépsége, melege, színe. Szemünk és lelkünk elé tárulkozik e világ a maga valóságával. Látom kislányom lelkesedését az új megismerése iránt, minden ami az élethez tartozik. Milyen jó így rácsodálkozni a világra. Végülis minket, felnőtteket is a mindig új, az ismeretlen "tart életben", lelki erőnket mozdítja a haladás, a mindig tanulás útján. Minden, akárcsak a napfény, a lágy szellő, a gondolat, a mosolygás, a gyermeked, az életben tartott kapcsolataid, simogató áldásként hatnak ránk. És jólesik ez a szemnek, léleknek egyaránt.
Így várom a novembert, hogy az embereknek én is ilyen simogató áldás lehessek minden pillanatban: boldogság,örömteli pillanatok, depresszió, elmúlás, gyász... esetén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése