Anya szerdán Marosvásárhelyen volt, ahol az unitárius lelkészi gyűlésre került sor. Az összes kör részt vett, ez volt az első alkalom, amikor mindannyian egy helyen gyűltünk össze. A 130 unitárius lelkész, vallástanár, stb közül 114-en vettünk részt. Apa dolgozott, így Orsival Izolda a harangozó (a dada) volt egész nap. Szereti és megszokta és örvendek, hogy van egy személy akire állandó jelleggel számíthatok.
Bementünk Matildékhoz is (Néhai Kiss László, volt tordai lelkész felesége), hiszen nincs sok alkalmunk a látogatásra, hogy lássuk őt és gyermekeit: Annát, aki már III.osztályos és Lackót (5 éves), aki már óvodás.
Jól vannak és nagyon örvendedtek nekem. Lackó a nyakamba szökött, pedig csak egyszer voltunk még náluk apával, Anna pedig Piroskának szólít, de időnként ugi-buginak, mert én tanítottam meg ugibugizni.
Mindannyiunknak zajlik az élete, a gyerekek iskolába, óvodába járnak, a felnőttek dolgozni. Nehéz nekik édesapa nélkül, de Matild nagyon sokat foglalkozik velük, amennyi időt csak tud, annyit tölt velük, hogy valamilyen formában pótolja az édesapát, bár azt nehezen lehet pótolni, mert már csak képekben és az ő lelkükben van jelen nap mint nap.
Matild, Anna, Lackó szeretünk benneteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése