Ima

Ezt az imát mondta anya a Kolozsváron élő magyarszovátiak találkozóján.


Mélységek és magasságok Ura, gondviselő Istenünk!

"Akarok! Egy kemény, rövid kis szó
E szóban benne van egész életem."

Ady soraival kezdjük az imát e találkozó alkalmával Istenünk, hiszen e szóban benne van a mi életünk is, a mezőségi embereknek.
Amikor megszülettünk nekünk nem jeleztek nagyot a csillagok, de szüleinknek életük fénye és csillaga voltunk. Boldog gyermekkorban volt részünk, mert szüleink azt akarták, hogy megismerjük a mezőség ízét, fényét. Itt Magyarszováton hallottuk meg először édesanyánk és édesapánk első simogató szavait, itt szaladtunk boldogan, önfeledten a búzakalászos réten, itt tanultuk meg hagyományainkat, itt értettük meg a vallásunk iránti ragaszkodásunkat, itt tanultuk meg a mezőségi ember életét: az egyszerűséget, de a szeretetteljes gondoskodást, segítőkészséget.
Miután felnőttünk igényesebbek lettünk, gyermekeinknek többet akartunk nyújtani és elhagytuk a fatornyos kis falut, mert vonzott bennünket a nagyváros fénye, zaja. A nagyvárosban próbáltunk otthont, fészket teremteni magunknak,és a nehezebb időkben is végigkísért bennünket a szülőfalu melege,és éreztük hogy az édes Otthon falai védnek bennünket, mely a mezőségi értékekkel, hagyományokkal színessé, értelmesebbé, szeretetteljessé varázsolták számunkra az életet.
De itt most álljunk meg és nézzünk tükörbe önmagunkkal, készítsünk számadást, hogy vajon milyen erősek a gyökereink, hogy vajon milyen értékeket hoztunk magunkkal?!
Ha egy fát elvágnak, ha a törzse le is esik, a gyökerei mélyen a földbe gyökereznek és újból kihajt. MI, magyarszovátiak, ha el is indultunk a megnyílt úton, a nagyvárosba a gyökereink vissza-visszatérítenek a múltba,hogy feltöltsön az Otthon melege, vissza-visszatérünk arra a helyre ahol a bölcsőnk ringott és ahol édesanyánk, az anyanyelvünk hangján szólott hozzánk, igen a mezőségi tájszólás szépségével együtt, mely nekünk szépencsengő kincs és érték mindenkor.
Igen, számadást kell készítenünk itt és most hogy vajon gyermekeinknek mit hagyunk hátra?! Vajon hátrahagyjuk-e ezeket az értékeket? Őrizni tudjuk-e az elődeink, nagyapáink építette házak fényét, árnyékát, vajon őrizzük-e a nagymamáink szőtte szőnyegek mintáit?
Istenünk!
Vajon mi az ami minket igazol és ami számunkra a legfontosabb?!
E két szó, fogalom bennünk van és magunkban hordozzuk bármerre is járunk: a hit és haza.
Köszönjük neked Istenünk, hogy magunkkal hoztuk és hordozzuk a vallásunk, templomunk iránti hűségünket és a szülőföldünk, Magyarszovát iránti szeretetünket és hűségünket.
Ne vegye senki zokon, hogy ezt mondom, de büszkék is vagyunk erre.
Istenünk, Atyánk!
Adj hitet és bölcsességet mindannyiunknak, hogy megnyugodjunk a te akaratodban. Mindannyiunkban van jó és rossz is. A jó bennünk képviseli a reményt, a szeretetet,a tisztessége, a becsületet, a jóindulatot,... az emberséget-hadd nevezzem így és a rossz felünk képviseli a haragot, az irigységet, a gyülőletet, az önteltséget és sorolhatnám tovább.., de add Istenünk, hogy e harcban az a fél győzzön, azok a tulajdonságaink, melyeket táplálunk. És táplálnunk kell az emberséget, hogy MEGMARADJUNK EMBEREKNEK, ISTEN GYERMEKEINEK.
A te örömöd fénye, Istenünk fogja mindenkor a mi lelkünket átmelegíteni, ennek tűze fog égni a mi lelkünkben és a mi lelkünk fényéből kisugárzik majd a Te dicsőséged mindenkor.
Hálát adunk Istenünk ezért a találkozásért, mely méginkább megerősíti bennünk "az akarást", hogy vigyázzuk, őrizzük és adjuk tovább értékeinket és mindenkor a megmaradáson munkálkodjunk. Meg akarunk maradni, és ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy voltak idők és most is éljük azokat az időket, amikor a mezőségen való megmaradás próbakövet jelentett számunkra, hiszen anyanyelvünk, önazonosságunk fenyegetve volt. Bizonyítottunk, hogy magyarnak megmaradni lehet és kell, hogy az őseink munkája, ránkhagyott, ránkbízott kincsek megmaradjanak.
Gondviselő Istenünk! Ki mindannyiunkra gondot viselsz, adj erőt, egészséget és bölcsességet mindannyiunknak, hogy dolgozni tudjunk a te dicsőségedre, egyházunk, nemzetünk, Otthonunk épülésén, hogy maradjunk meg vallásos, hívő mezőségi magyaroknak, mert AKARUNK megmaradni.
Isten áldása legyen és maradjon mindannyiunkkal, a világmindenségben élő emberiséggel örökkön örökké.
Ámen.