"Csak egy pillanat és messze száll a lélek
Olyan helyre mit nem láttunk soha
Oda, amiről szépeket mesélnek
egyszer mi is eljutunk oda." (Fluo)
Ma nagyon rosszul voltam. Kiderült, hogy légúti tüdőgyulladásom van. Ágyban fekszem, mindenem fáj, a lelkem is, mert nem tudok kimenni a temetőbe, pedig nagyon vágyodom oda. Érezzem a lábam alatt zörgő leveleket, a gyertyalángok fényét és érezzem ezt a november 1. furcsa de mégis kedves illatot amit az égő gyertyák és krizantén virág áraszt. Ma veszteségeink kerülnek előtérbe, szeretteink képe és fénye. Ma minden erről szól az Égi és Földi fényekről. Nem gyújtok gyertyát, de a lelkemben égnek a gyertyák, az emlékezésnek, az elmúlásnak a gyertyái és évről évre, újra és újra csonkig égnek.
Szeretem amikor kezemben tartom a tüzet, régen én voltam az, aki tüzet adtam a gyertyának, kis kezemben tartogattam a gyufát, a zsebembe rejtettem, nehogy elveszítsem és szerettem ahogy zörögnek a zsebemben, majd "életre kelnek" és fényt adnak. És úgy érzem ez az én hivatásom most is, életre kelteni a fényt és mindig tüzadóként, fényadóként élni az emberek között.
Emlékezünk, gondolataink messze elbarangolnak az élettől a halálig, a transzcendesig, és az élet titkát keressük és a keresésben elmegyünk mellette, mert az élet titka nem más, mint maga az ÉLET.
Isten áldása legyen velünk mindannyiunkkal élőkkel és holtakkal egyaránt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése