A kicsikkel vallásórán beszélgettünk a Mikulásvárásról. Vajon miért is törik meg a mesevarázs nagyobb korban, és nem akarják elfogadni, hogy létezik Mikulás.
A kicsikkel nehezen tudtam megértetni, hogy ha véletlenül anyukát vagy apukát láttuk az ajándékokkal, az csak azért van, mert az IGAZI MIKULÁST senki nem láthatja, csak lepottyantja az ajándékokat, és a szülők feladata, hogy szépen a helyére tegyék az ajándékokat.
Végül levelet írtunk, rajzoltunk a Mikulásnak.
A nagyokkal, bár kevesen voltunk, pedig az ajándékozás öröméből kiindulva, hogy ajándékozók, adakozók vagyunk, probáltam megértetni, hogy ráérezzenek arra, hogy a szülők, de mi is "igazi" Mikulások vagyunk és ezt ápoljuk is magunkban, váltsuk át a gyerekkori Mikulásképet felnőttkori Mikulásképre.
Amíg anya a nagyokkal ifiórán volt, a másik szobában Jancsika és Orsi építettek.
És a végére megjött Annamária az Avonos Mikulási ajándékkal, egy Pur Blanca parfümmel, hiszen anya ezt kérte a Mikulástól.
Így már teljes volt a ma esti téma, a ma esti kép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése