Anya délelőtt könnyek között készítette az előételeket a vasárnapi szülinapra. Ezelőtt egy évvel alíg várta, hogy világra jöjjön a kis angyal-bogarunk, mennyi izgalom volt abban a napban, amikor megszületett szerelmünk gyümölcse, akit anya kilenc hónapig a szíve alatt hordozott. Egyszerre dobbant a szívünk és lelkünk.
Pici bogárkánk, angyalkánk.
Mennyi kérdés merült fel bennem, még akkor is amikor először a karomban fogtalak. Olyan felemás érzés volt hiszen féltem, hogy nem tudlak világra segíteni, hogy valami bajod esik, mert valahogy nem éreztem magam felkészültnek a szülésre, az erőm lassan lankadni kezdett. Ó drága gyermekem, kislányom! Nem is tudtam sírjak-e vagy mosolyogjak, amikor végre meghallottam hangodat, jelezvén, hogy világra jöttél és élsz és egészséges vagy.
Szavakkal leírhatatlan érzés volt és ugyanakkor büszkeséget éreztem, hogy enyém vagy, hogy ismerlek téged és te is ismersz engem. Már akkor is büszkeségem voltál, amikor szívem alatt hordoztalak és a gondolattal játszadoztam, hogy vajon milyen lesz a te lelked. Nemes és színes? És elképzeltem, hogy szeretni fogod a régit, a hagyományokat, de ugyanakkor az újtól sem riadsz vissza, hogy táplálod majd te is a szülőfalunk, a mezőség iránti szereteted, hogy tisztelni fogod a régit, de megbecsülni az újat is. A lélek által bontakozik ki a test és az elme is. Kívánom neked mindazt, amit te saját magadnak kívánsz, és azt, hogy színes, nemes, szép legyen a lelked Orsikám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése