Ma délelőtt anya Kolozsváron volt ezt-azt vásárolni, bevásárolni. (Máskülönben anya imád vásárolgatni. ) Innen indult anya a kollegákkal Rüsz Tibivel, Incze Kornéllal és Bálint Ferivel kövendre Mezei Csaba édesanyjának a temetésére. Székely Miklós temette, a helyi lelkészkollega. Szívhez szóló, vigasztaló beszédet mondott, egy édesanya elvesztése kapcsán, hogy a legjobban szeretni és megbocsátani csak a szülő, az édesanya tud, akinél mindig van hely a megbocsátásnak a szív tornácában.
Talán nem illik ilyet a temetésről mondani, de szép temetés volt és szívet-lelket melengető, hogy ennyien utolsó útjára kísértük Emma nénit és dícséretes, hogy ennyi kollega érzett együtt Csabával, aki 4 éve már hogy édesapjától is elbúcsúzott.
Szomorú viszont az, hogy csak ilyen alkalmakkor gyülünk össze, találkozunk egymással, mint kollegák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése