Apa tatával együtt felállítottak egy kukoricás kast, ahova majd behordjuk a gabonát, anya mamával takarítottak, főztek, Orsira Júlia vigyázott.
Az ebédből estebéd lett, szinte vacsora, mert a férfiak elég későre fejezték be.
A hagyomány szerint libát kell enni, ugyanis ekkor már tömött libát lehetett enni, és ekkor az ideje a bórkóstolásnak is. A hagyomány így tarja, hogy a bornak "Márton a bírája". Az ebéd hát nem liba volt, hanem tyúk. Húsleves finom házilaskával (magyarszováti módra zabszemesen vágva Csete mamától) és krumplipüré hússal.
"Ha Márton lúdja jégre áll, karácsonykor sárban botorkál." Ezt tartja a hagyomány, reméljük, hogy karácsonykor fog a jegen állni a lúd, ha most nem volt még jég. (Hála Istennek)
Valamint ezt mondja még a hagyomány, hogy: "Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik." Adja Isten, hogy éhezzük az igazságot, a lelki erőt, az emberséget, a segítőkészséget, önzetlen szeretetet, egymás elfogadását...és akkor egész éven át ezen fogunk munkálkodni, hogy ezeket a "hiányosságainkat" pótoljuk.
A liba helyett ez is jól esett.
Orsinak ez már vacsora időpont volt, de azért szerette, hogy velünk lehet.
No ezen a képen, most látszik kire hasonlít Orsi.
Este locsi -pocsi után (amit Orsi nagyon szeret és amit most mama is nagyon élvezett, mert még nem látta az unokáját, ennyire évezze a vizet), Orsi kicsit ki szerette volna nyújtani még a lefekvés idejét és akadt is aki "fogékony" volt rá és persze tata is szerette, hogy még egy kis ideig babusgathatja az első unokáját.
Apa filmet akart nézni, de Orsi ebbe nem ment bele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése