Vasárnap reggel szolgálat. Délután 4-től elkezdődtek újra a nőszövetségi találkozásaink sorozata. 8-an voltunk összesen, mind nők. Meglepetéssel vártam a nőket. Poharakat tettünk az asztalra, kistányért és kiskanalat. Mindenki kiváncsi szemmel nézte vajon mi készülhet, hogy tányérok és kiskanalak is vannak. Bevittem az almatortát. A poharakba jó, erős szilvapálinkát töltöttünk.(Anya eltervezte, hogy annyi antibiotikum után most már visszatér a kalapkúrához és végleg rendbeszedi a torkát egy jó erős szilvoriummal.) Orsi addig apával volt a másik szobában.
A nők kiváncsian várták, hogy mire iszunk. Találgatták, de nem találták el. 5 éves nőszövetségi tevékenységünkre ittünk (igaz, hogy tavaly Orsi születése miatt elmaradt, arra, hogy 5 éve múlt október 1-én, hogy Tordatúrban lelkészkedem. 5 éve vannak mellettem a nők, akikre mindig számíthattam és számíthatok. Ezt köszöntem meg nekik, hogy vagyunk egymásnak, kitartunk egymás mellett, tulajdonképpen ezért emeltem poharam,a hála jegyében, hogy mindenkit köszöntsek, egymást köszöntsük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése