De miért csak ekkor kívánunk egymásnak "minden jót"? A jókívánságok szálltak házról házra szóban vagy sms-ben és valahogy boldogan nyugtázta mindenki: no őket is felköszöntöttem...
Végülis kell egy nap amikor ezt az ember bátran kimondhatja? Hiszen minden egyes napunkat örömök kell alkossák, amit az ember tesz: legyen az egy boldog kacagás, akár egy halvány mosoly, akár egy félénk kézfogás, akár egy suttogott ima, akár egy alkotás, akár egy kicsivel több segítőkészség, akármi amit az ember testével-lelkével-elméjével alkothat, cselekedhet.
Istentisztelet után így indultunk útnak mi is Bodor tatáékhoz, hiszen ebédre vártak a finom pacallevessel.
Apa így köszöntötte Bodor tatáékat, azaz anya szüleit:
"Ez új év reggelén
minden jót kívánok,
amerre csak járnak
nyíljanak virágok.
Még a hó felett is
virág nyiladozzon
piros rózsa nyíljon
minden rózsabokron.
Minden szép, minden jó
legyen mindig bőven,
Szálljon áldás e házra
Ez új esztendőben."
Ezután asztalhoz ültünk, anyáék, tatáék és Meliék.
A finom leves illata a komáékhoz érzett, és nemsokára megérkeztek ők is. Orsi keresztapja is nagyon csípi a pacallevest akárcsak anyáék és tudja, hogy Bodor mama minden újévben elkészíti és csak úgy finom, ahogy mama készíti el.
Sanyika és Orsi már a koccintás után vannak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése