Már mától ünnepelünk

Piroska, egy tordatúri hívem már ma volt Orsit felköszönteni és átadta neki a táncoló, fényeket kibocsátó méhecskét és egy kacagó plüssmalackát. Orsi a méhecskével együtt táncolt.
Orsi minden új ajándéknak örül.
Ezt nekem hozta?





És ki is próbálja, hogy időtálló-e vagy sem?!

Készülődés

Anya már beindult. Ma délelőtt még apának írta a bevásárlási listát, hiszen vasárnap lesz 1 éves az angyal-bogarunk, este pedig a teendőket jegyezte fel a kosaras bál megszervezéséhez, amelyre 23-án kerül sor.
Nem is tudja anya, hogy melyikre készüljön jobban, mert mindkettő nagyon izgalmas készülődés.
Vegyük mégis sorba a dolgokat és most a teljes koncentrálás Orsi szülinapi zsúrján van, hogy szép, emlékezetes legyen, bár Orsi még kicsi hozzá, de anya lejegyzi a naplójába és a fényképek is megmaradnak, bár mégis más az élő emlék és más a fénykép. Anya jobban szereti az emlékeket magában, lelkében megörökíteni, mert a fényképek nem képesek a pillanatot megörökíteni, csak a mozzanatokat, de azért mégis emlék, mely halványan papírra nyomtatva megmarad.

Temetésen Kövenden

Ma délelőtt anya Kolozsváron volt ezt-azt vásárolni, bevásárolni. (Máskülönben anya imád vásárolgatni. ) Innen indult anya a kollegákkal Rüsz Tibivel, Incze Kornéllal és Bálint Ferivel kövendre Mezei Csaba édesanyjának a temetésére. Székely Miklós temette, a helyi lelkészkollega. Szívhez szóló, vigasztaló beszédet mondott, egy édesanya elvesztése kapcsán, hogy a legjobban szeretni és megbocsátani csak a szülő, az édesanya tud, akinél mindig van hely a megbocsátásnak a szív tornácában.
Talán nem illik ilyet a temetésről mondani, de szép temetés volt és szívet-lelket melengető, hogy ennyien utolsó útjára kísértük Emma nénit és dícséretes, hogy ennyi kollega érzett együtt Csabával, aki 4 éve már hogy édesapjától is elbúcsúzott.

Szomorú viszont az, hogy csak ilyen alkalmakkor gyülünk össze, találkozunk egymással, mint kollegák.

Míg süt a nap

Orsi minden nap indul az ajtó fele és jelzi, hogy ki akar menni. Irány a babakocsihoz és ki sétálni, amíg még süt a nap, bár már kezd foga lenni a napnak. A babakocsiban Orsi csak akkor szereti ha nem állunk egy helyben hanem megyünk. Amikor a babakocsi megállt máris int a nyafogással hogy menni kell, mert ha nem, akkor ki akar szállni. Le is szállna egyedül, ha nem lenne bekötve.

Nőszövetségi szülinap

Vasárnap reggel szolgálat. Délután 4-től elkezdődtek újra a nőszövetségi találkozásaink sorozata. 8-an voltunk összesen, mind nők. Meglepetéssel vártam a nőket. Poharakat tettünk az asztalra, kistányért és kiskanalat. Mindenki kiváncsi szemmel nézte vajon mi készülhet, hogy tányérok és kiskanalak is vannak. Bevittem az almatortát. A poharakba jó, erős szilvapálinkát töltöttünk.(Anya eltervezte, hogy annyi antibiotikum után most már visszatér a kalapkúrához és végleg rendbeszedi a torkát egy jó erős szilvoriummal.) Orsi addig apával volt a másik szobában.



A nők kiváncsian várták, hogy mire iszunk. Találgatták, de nem találták el. 5 éves nőszövetségi tevékenységünkre ittünk (igaz, hogy tavaly Orsi születése miatt elmaradt, arra, hogy 5 éve múlt október 1-én, hogy Tordatúrban lelkészkedem. 5 éve vannak mellettem a nők, akikre mindig számíthattam és számíthatok. Ezt köszöntem meg nekik, hogy vagyunk egymásnak, kitartunk egymás mellett, tulajdonképpen ezért emeltem poharam,a hála jegyében, hogy mindenkit köszöntsek, egymást köszöntsük.

Ördögöcske

Pénteken este ameddig mi koncerteztünk, Júlia, a harangozónő lánya Halloween buliban volt az iskolában, kis, szexi ördögnek öltözve. Ő választotta ezt a jelmezt. Vajon miért? És most jön az én okoskodásom: nemhiába választotta, mert hiszen minannyiunkban ott van a kis "ördögöcske", mely előbb-utóbb kibújik belőlünk. Júliából most bújt ki:)))
Pózolt egyet másnap, hogy mi is láthassuk.

MártonNap

Ma délután a Mártonokat köszöntöttük fel. Csete mama és tata - apa szülei - kijöttek hozzánk Túrba, hogy együtt legyünk. Bár ünnepnek indult, azért munka is akadt bőven.
Apa tatával együtt felállítottak egy kukoricás kast, ahova majd behordjuk a gabonát, anya mamával takarítottak, főztek, Orsira Júlia vigyázott.

Az ebédből estebéd lett, szinte vacsora, mert a férfiak elég későre fejezték be.
A hagyomány szerint libát kell enni, ugyanis ekkor már tömött libát lehetett enni, és ekkor az ideje a bórkóstolásnak is. A hagyomány így tarja, hogy a bornak "Márton a bírája". Az ebéd hát nem liba volt, hanem tyúk. Húsleves finom házilaskával (magyarszováti módra zabszemesen vágva Csete mamától) és krumplipüré hússal.
"Ha Márton lúdja jégre áll, karácsonykor sárban botorkál." Ezt tartja a hagyomány, reméljük, hogy karácsonykor fog a jegen állni a lúd, ha most nem volt még jég. (Hála Istennek)
Valamint ezt mondja még a hagyomány, hogy: "Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik." Adja Isten, hogy éhezzük az igazságot, a lelki erőt, az emberséget, a segítőkészséget, önzetlen szeretetet, egymás elfogadását...és akkor egész éven át ezen fogunk munkálkodni, hogy ezeket a "hiányosságainkat" pótoljuk.

A liba helyett ez is jól esett.



Orsinak ez már vacsora időpont volt, de azért szerette, hogy velünk lehet.
No ezen a képen, most látszik kire hasonlít Orsi.



Este locsi -pocsi után (amit Orsi nagyon szeret és amit most mama is nagyon élvezett, mert még nem látta az unokáját, ennyire évezze a vizet), Orsi kicsit ki szerette volna nyújtani még a lefekvés idejét és akadt is aki "fogékony" volt rá és persze tata is szerette, hogy még egy kis ideig babusgathatja az első unokáját.
Apa filmet akart nézni, de Orsi ebbe nem ment bele.