Sokszor a mindennapi nagy hajszában elvesznek, leértékelődnek az igazán fontos dolgok. A várakozás nem föltétlenül tétlenséget jelent, hanem pl. vannak dolgok, amelyek szinte önmaguktól oldódnak meg, csak türelem, időkivárás kell hozzá.
Advent második napjára a lelki békességet, harmóniát választottam hiszen a csendben, csenddel (Advent I. vasárnapja után) leginkább ezt érzékelhetjük. Ha szivünkben nincs csend, nyugalom, akkor ezt a békességet nem érhetjük el.
Ezzel a történettel kívánok mindannyiunknak további áldott adventi várakozást, "készülődést".
Egy sikeres üzletember úton az irodája felé megpillant egy sivatagi beduint, aki kényelmesen elhelyezkedett egy pálmafa árnyékában. Ott üldögél a fa törzsének dőlve és álmodozik. Az üzletembert bosszantja ez a látvány. Megáll és előadást tart a lusta fickónak a munka hasznosságáról, a pénz értékéről, a szorgalom jutalmáról. De a beduin mindig csak ennyit kérdez:
„És mire jó ez?”
Az üzletember végül is élénk színekkel vázol neki egy nagy gyárat egy sereg munkással, amelyet felépíthetne magának, ha szorgalmas lenne.
„És mire jó ez?”
„Akkor olyan sokat fogsz keresni, hogy a bankban is lesz felesleges pénzed.”
„És mire jó ez?”
„Ha ezt elérnéd, már többé nem kell semmit sem csinálnod és sokat pihenhetsz.”
„De hát éppen ezt csinálom most!” – mondja a beduin.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése