2009. május 20., szerda

Hazatérés Pestszentlörincről

Igen!

Már nagyon régen be akartam erről számolni, de valahogy töb időt akartam tölteni a lányommal. Nem is lehetne leírni az élményt, az emlkékeket, melyek bennünk megmaradtak és mi tagadás nyomot hagytak bennünk.
Jó volt a megérkezés, boldog volt az a pillanat, amikor láttuk és megtapasztaltuk, hogy vártak bennünket. Az estebéd után "megszőttük" a barátság, testvérkacsolat fonalát, majd családoknál elszállásolva kipihentük az utazás fáradságait. Másnap reggel városnézés egész nap, millió egy helyen megfordultunk, hiszen nagyon jó "idegenvezetőnk" volt, Levente személyében. Jó volt megpihenni a Dunaparton megsimogatni a huncut hullámokat, melyek a lenge szél hatására keletkeztek, jó volt érezni a kezünkkel és lábunkkal az "édes-hideg" Duna vizét, jó volt az esti homályban "belátni" a magyar földet, a várost, jó volt este csúszdázni és ezáltal előhíva belőlünk a gyermeket és önfeledten kacagni, szabadnak lenni. Szombat este fáradtan zuhantam ágyba, a megannyi átélt élménnyel, szinte újraálmodtam azt a napot.

Vasárnap gyermekistentiszteleten vettünk részt, amit Szász Adrienne, a volt lelkész tartott, ezután közösen elfogyasztottuk a bográcsos pörköltet (nem gúlyás, amit Levente az útikalauzunk főzött (megtapasztalhattuk ezt a tulajdonságát is, mint jó szakács), majd az én meglepetésem következett. Adri beszámolt egy keveset a gyerekistentiszteletről (nagyon fontolgatom ennek bevezetését Túrban is), de talán úgy nevezném el, hogy "családi istentisztelet" - ezt az elnevezést látta jónak Adri is hiszen ott is családostól mennek - . Ezután egy bibliai részt olvastm a Bibliából Péter és Kornéliusz látomását, majd elbeszélgettünk egy kicsit a másságról, a boldogságról. Felolvastam egy ősi norvéd verset, felolvastam az Álom és bölcs történetet, majd a végén azzal zártam le a találkozást, az együttlétet, hogy mindenki mindenkinek a lapjára egy üzenetet kellett írjon, hogy mit kíván, üzen neki. Mindenki a saját lapján levő irottakat pedig magában átolvasta és "szívébe zárta".
Ezután mindenki hazament ki-ki ahhoz a családhoz, ahol eddig is lakott és megegyeztünk, hogy másnap a templomnál gyülekezünk, hiszen indulás hazafelé.

Hát ilyen volt...ilyen jó volt nekem ott lenni találkozni a hívekkel, Adriennel, Marikával ( a gondnoknővel), Zsókával, Miklóssal, Leventével és mindenkivel, akikkel találkoztam.

Íme pár kép ízelítőnek, de nagyon sok kép van.
A templombelső



A testvérkapcsolat, barátság fonala



Anonymus szerencsét, sikert hozó tollának a megérintése




Városnézés



Hej Dunáról fúj a szél...









A gyerekistentiszteleten játék közben



Tóthné Erdő Marika gondnoknővel



Az ajándékok átadása




A közös vasárnapi ebéd - a finom pörkölt -



A "búcsúüzenet" - jókívánságok leírása -

Nincsenek megjegyzések: