Gyerekszáj

Ma délután sétálni voltunk. megyünk az úton és Orsi észreveszi az árnyékát és így szól:
"Né Orsika a földön van".

Farsangi bál Tordatúrban

Anyát ma a farsangi bálba hívták zsüritagnak. Persze Orsi is anyával tartott. Nehéz volt választani a sok szép, ötletes jelmez közül, de három kritérium alapján választottunk:
1. Helyes, szép bemutatkozás
2. Ötletes jelmez
3. A jelmeznek megfelelő előadásmód

Így aztán mindenki kapott oklevelet, díjat vagy dícséretet.

A sok ötletes próbát is a két tanitónő gondolta ki: Okos Gabriella és Gyulai Enikő



Pár fénykép

Nagyszerű

Orsi mostanában ha valamit jól végez, egyre másra mondogatja magának, hogy: nagyszerű.
Az önértékelésével és az önbizalmával egylőre nincs gond.

Ma délután, miután anya hazajött a temetőből, a temetési szertartásról, egy kicsit megfázva, lepihent és olvasni kezdett. Egy idő után Orsi felkelt a délutáni szundiból és játszani akart. Anya is csatlakozott a játékhoz. Állatkirakó figurákkal játszodtunk, sorra elmondta a képen látható állatokat, de amikor a púpóstevéhez ért ezt mondta: pompás teve és valahányszor újra megkérdeztem tőle mindig ezt mondta.

"Istenarc"

Már nagyon régóta tervezem, hogy mindezt megírjam:

Annyi minden volt, történt az életünkben, életemben, hogy nem is tudok válogatni az események, gondolatok között.

A legfontosabb hír az, hogy Orsinak testvérkéje lesz. 14 hetes a kis pocaklakó, valamikor augusztusban várjuk a megszületését.

Ugyanakkor pszichodrámázom, próbálom gyakorlatba ültetni mindazt, amit a "pszichon" megtanultam és most próbálom igazi "istenarcomat" - ahogy Reményik mondja - felfedezni. Nehéz, lassú folyamat, de gyönyörű érzés.

Részt veszek egy úgynevezett "Healing of memories" - egyházak közötti békítés kurzuson, ahol a moderátor és mediátor -ságot tanulom. Ez sem könnyű, hiszen , nem bíró vagy két fél között, hanem adhatsz igazat egyik félnek sem. Vegyes csoportban tanuljuk, a románokkal együtt, csak(az az a bajom) ennek a kurzusnak nem igazán látom azt a kimenetelát, amit elterveztek, hogy "ki tudjuk békíteni" a történelem során magunkkal hozott sérelmeket a románokkal vagy esetleg más felekezetűekkel szemben. Erről még tudnék mesélni, de végül is sokminden újat tanulok és sok régit felevenítek.

Közben a lányommal is foglalkozom, bár úgy érzem, hogy egyre kevesebbet és sokszor türelmetlen vagyok még vele szemben is.

Most az imahetek zajlanak minden fele, "járom a világot", voltam Magyarszováton, Kolozsváron, Tordatúrba prédikálni majd Csíkfalván egy református kollegánál, jóbarátnál, holnap Erdőszentgyörgyre (Szovátára) megyek, majd a jövő héten nálunk zajlik.

Közben örvendek, hogy a keresztlányom ősszel elsős lesz és arra gondolok, hogy már az én lányom is majdnem két és fél éves és nekünk is eljön majd "ez az ősz."

Már lassan február végéhez közeledünk, remélhetőleg nagy léptekkel a tavasz felé. Múlik az idő és remélhetőleg múlik a fájdalom is. Kicsit felemás érzések közepette vagyok, mert aggodom és imádkozom egy unokatestvérünk miatt, de ugyanakkor én reménnyel telített is vagyok.
Most ezt a verset érzem igazán a magaménak és ízlelgetem a számban, a szívemben és gondolataimban ezeket a sorokat:

Reményik Sándor: Istenarc.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom miként került a mélybe.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rámrakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.

Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.

Advent IV. vasárnapjára

Egy vers hangzott el a templomba a négy gyertya meggyújtásának alkalmával, de én ezt a történetet fűztem a prédikációba, hiszen ez fejezi ki leginkább a tiszta, őszinte gyermeki Jézus-várást, a karácsonyhoz való megérkezésünket, amikor a lelkünbe nézve a jézusi arcban önmagunkat gyermeki énünket is meglátjuk, azaz fordítva is érvényes, amikor a gyermeki énünkben - letisztítva azt az évek során felgyűlt keserűségtől, nehézségtől, fájdalomtól - meglátjuk az igazi Jézus arcot. Ezt a történetet az interneten találtam.

A SZÍV

-Holnap reggel, kezdte a sebész, Ki fogom nyitni a szívedet.
- Ott fogod találni Jézust - vágott közbe a fiú. A sebész bosszankodva felnézett - Fel fogom vágni a szívedet,
- folytatta, hogy lássam, mennyi károsodás történt.
-De amikor felnyitod a szívemet, Jézust fogod ott találni...mondta a fiú. A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek.
-Miután látom, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a szívedet és a mellkasodat, és eltervezem, mi a következő lépés.
- De ott fogod találni Jézust a szívemben. A Biblia azt mondja, hogy Ő ott él. Minden zsoltár azt zengi, hogy Ő ott él. Ott fogod találni Őt az én szívemben. A sebésznek elege volt:
- Majd megmondom neked, mit fogok találni a szívedben! Sérült izmokat, gyenge vérellátást, és elvékonyodott érfalakat fogok találni. Ezután el fogom tervezni, hogy tudlak meggyógyítani.
-Jézust is ott fogod találni, Ő ott él - mondta a fiú.
A sebész elment. Leült az irodájában, és magnószalagra vette a műtéttel kapcsolatos megjegyzéseit, gondolatait, sérült főütőér, sérült tüdőbe vezető erek, elterjedt izomsorvadás, (visszafejlődés)
Nincs remény a szívátültetésre, nincs remény a gyógyításra, kezelésre. Terápia: fájdalomcsillapítók, és ágyban feküdni. Prognózis: itt kis szünetet tartott, egy éven belüli halál.
Megállította a magnót, de még volt mit mondania.
-Miért?? kérdezte hangosan. Miért tetted ezt??? Te juttattad őt ide! Te okoztad neki ezt a gyötrelmet és Te kárhoztattad őt korai halálra!!
Miért ?
Az Úr így válaszolt:
-A fiú az Én bárányom, nem terveztem, hogy sokáig a TE nyájadhoz tartozzon, mert ő az én nyájamnak tagja, és az lesz örökké. Itt a én nyájamban nem lesz fájdalom, olyan jólétben lesz része, amit te el sem tudsz képzelni. Szülei egy napon, találkozni fognak vele és ők is megismerik a békességet és az én nyájam gyarapodni fog.
A sebész, forró könnyeket hullajtott, de ingerültsége meg ennél is hevesebb volt.
Te teremtetted ezt a fiút, Te teremtetted ezt a szívet !!! Meg fog halni hónapokon belül. Miért ???
Az Úr válaszolt:
-A fiú az Én bárányom, vissza fog térni az én nyájamhoz, amint elvégezte küldetését. Én nem azért küldtem az én bárányomat a nyájadba, hogy elveszítsem, hanem azért, hogy egy másik elveszett bárányt megmentsen.
Az orvos megértette, őróla van szó, már potyogtak a könnyei.
A sebész odaült a fiú ágya szélére, a szülők vele szemben ültek. Akkor felébredt és suttogva kérdezte:
-Kinyitottad a szívemet???
- Igen, mondta a sebész.
-Mit találtál ? -kérdezte a fiú.
-Megtaláltam Jézust- felelte az orvos

HÓ!!!

Ma reggel apa korán kelt, anya is megébredt, hogy a kocsi kinnt van az utcán zúg, de apa mire vár, és miért nem indul, ezt anya nem tudta elképzelni. Így amint kinéz az ablakon: Nahát hull a hó, majd gyorsan visszasurran az ágyba és kicsit lustizik még, megvárja, hogy Orsi is felébredjen. Amikor megitta a tejet, felállt a kiságyba - ezzel jelezte, hogy felkelt már Orsi és mondogatta is közben, anya félrehúzta a sötétítőt, hogy Orsi is lássa a havat.
- Orsi hull a hó - mondta anya.
Mire Orsi: - Jöjj el hozzánk Télapó. - énekelgette halkan.

Nagyon reméljük, hogy idén fehér karácsonyunk lesz.

Advent III.vasárnapjára

Kicsit elkésve, de ez az üzenet állt a III. vasárnapon. Sokszor sokmindent kérünk Istentől, sokmindent akarunk és talán amire igazán szükségünk lenne, azt nem vesszük figyelembe.


Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke: nem kapni, megszerezni kell.
Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.
Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt mondta: nem. A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz hozzá.
Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.
Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni, úgy, ahogyan Ő szeret engem. Erre azt felelte: látom, már kezded érteni!
Kértem erőt... és Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
Kértem bölcsességet...és Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.
Kértem bátorságot? és Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.
Kértem, adjon szeretetet... és Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.
Kértem kegyelmet... és Isten adott lehetőségeket.
Semmit sem kaptam, amit akartam és mégis megkaptam mindent, amire szükségem volt.