Orsi 28 hónapos

Orsi ma pontosan 2 éves és 4 hónapos.

Ma majdnem 4 órát aludt.
Álmosan

Első nap az óvodában

A tegnap volt az első nap az óvodában. Orsi 2 éves és majdnem 4 hónapos.
Megérkeztünk fél 9-re. Nehezen merészkedett be az ajtón, de anya is ott kellett maradjon vele. Ott maradt 10-ig. Ekkor elmondtam, hogy el kell menjek kenyeret venni, mert bezár a bolt, erre Orsi: én is megyek. Végül maradtam még pár percet, majd ismét kérdeztem: Orsi anya elmehet? Maradsz a babákkal, gyerekekkel?
Orsi válasza: Majd később menjél. Nekilátott rajzolni, majd újra elmondtam, hogy anya el kell menjen kenyeret vásárolni és kell főzzön. Orsi válasza: Én maradok a babákkal. Mondom: Nagyon ügyes vagy. Anya majd visszajön, jó? Egy halk: jó - volt a válasz és leléptem. Hallottam ahogy az ajtón kifele jöttem, hogy szólította az óvónénit és megkérdezte: Mit csinálnak ott azok a babák? (gyerekek)
Megnyugodva felszusszantam és otthagytam Orsit az óvodába.
11 óra fele felmentem, bekukkintottam az óvoda ajtón, az óvónéni intette, hogy nem sír, játszik. Boldogan sarkon fordultam és hazamentem, és csak 12 órakor mentem utána. Boldogan jött felém és újságolta, hogy az óvónéni neki is készít bohóckát papírból.
És nem sírt!!! Nagyon büszke vagyok rá.

Ma reggel boldogan öltözött egy kis segítséggel, de elmondta, hogy nem megy egyedül: anya is jön. Ma is nehezen ment be, mivel csak két gyereket ismert azelőtt, ültem 5 percet, majd amikor az asztalhoz ült a kirakós játék elé, mondom: Orsi anya most elmegy, majd aztán visszajön. És nem ellenkezett. Ma is felmentem 10 óra után, de az ajtón keresztül hallgatózva semmi gyanús sírást nem hallottam, így ma is sarkon fordultam és 12 órakor mentem utána a többi szülővel. És boldogan újságolta, hogy tornásztak és festettek. - vízfestékkel -

Meg szeretném szoktatni vele az óvodát, hogy majd ősszel a pici testvérkéjével ne kelljen többször bemenni az óvodába, hogy menézzem és megnyugodjak, hogy jól van és nem sír, mert ha végigsírta volna az egész 4 órát, akkor csak nem hagytam volna mégse az óvodába. De nagyon nagyon boldog és büszke vagyok hogy az én lányom ilyen ügyes, hogy megértette, hogy: anya majd érted jön, hiszti és sírás nélkül.

Íme az első napról a kép:

Erős önbizalom

Orsi egyszer egyszer ezt kérdi tőlem: Anya szép vagyok, ugye?
Mondom: Nagyon szép bogaram, gyönyörű. Aztán ismételgeti többször is: gyönyörű, gyönyörű.

Ma magyarórán Petőfi Sándor "Reszket a bokor mert..." című versét kérdeztem ki. Ma a lelkészi lakáson tartottuk a magyarórát. Az egyik diák többször is elkezdi az első versszakot. Mondom, jó, mondja tovább, de mindig azt feleli, hogy kezdi előlről.
Délután öt óra fele mint derült égből villámcsapás:
Orsi rákezdi: Reszket a bokor, majd kérdi: Anya reszket a bokor?
Mondom: Igen Orsikám. Reszket a bokor mert madárka szállott rá.
Orsi: Anya reszket a bokor? Miért?

No az igaz, hogy már pár hete mondogatom, hogy Orsi majd mész óvodába, jó?
Mire Orsi: Iskolába megyek!

Azért az óvodát nem kéne átugorjuk:)

Gyerekszáj

Ma délután sétálni voltunk. megyünk az úton és Orsi észreveszi az árnyékát és így szól:
"Né Orsika a földön van".

Farsangi bál Tordatúrban

Anyát ma a farsangi bálba hívták zsüritagnak. Persze Orsi is anyával tartott. Nehéz volt választani a sok szép, ötletes jelmez közül, de három kritérium alapján választottunk:
1. Helyes, szép bemutatkozás
2. Ötletes jelmez
3. A jelmeznek megfelelő előadásmód

Így aztán mindenki kapott oklevelet, díjat vagy dícséretet.

A sok ötletes próbát is a két tanitónő gondolta ki: Okos Gabriella és Gyulai Enikő



Pár fénykép

Nagyszerű

Orsi mostanában ha valamit jól végez, egyre másra mondogatja magának, hogy: nagyszerű.
Az önértékelésével és az önbizalmával egylőre nincs gond.

Ma délután, miután anya hazajött a temetőből, a temetési szertartásról, egy kicsit megfázva, lepihent és olvasni kezdett. Egy idő után Orsi felkelt a délutáni szundiból és játszani akart. Anya is csatlakozott a játékhoz. Állatkirakó figurákkal játszodtunk, sorra elmondta a képen látható állatokat, de amikor a púpóstevéhez ért ezt mondta: pompás teve és valahányszor újra megkérdeztem tőle mindig ezt mondta.

"Istenarc"

Már nagyon régóta tervezem, hogy mindezt megírjam:

Annyi minden volt, történt az életünkben, életemben, hogy nem is tudok válogatni az események, gondolatok között.

A legfontosabb hír az, hogy Orsinak testvérkéje lesz. 14 hetes a kis pocaklakó, valamikor augusztusban várjuk a megszületését.

Ugyanakkor pszichodrámázom, próbálom gyakorlatba ültetni mindazt, amit a "pszichon" megtanultam és most próbálom igazi "istenarcomat" - ahogy Reményik mondja - felfedezni. Nehéz, lassú folyamat, de gyönyörű érzés.

Részt veszek egy úgynevezett "Healing of memories" - egyházak közötti békítés kurzuson, ahol a moderátor és mediátor -ságot tanulom. Ez sem könnyű, hiszen , nem bíró vagy két fél között, hanem adhatsz igazat egyik félnek sem. Vegyes csoportban tanuljuk, a románokkal együtt, csak(az az a bajom) ennek a kurzusnak nem igazán látom azt a kimenetelát, amit elterveztek, hogy "ki tudjuk békíteni" a történelem során magunkkal hozott sérelmeket a románokkal vagy esetleg más felekezetűekkel szemben. Erről még tudnék mesélni, de végül is sokminden újat tanulok és sok régit felevenítek.

Közben a lányommal is foglalkozom, bár úgy érzem, hogy egyre kevesebbet és sokszor türelmetlen vagyok még vele szemben is.

Most az imahetek zajlanak minden fele, "járom a világot", voltam Magyarszováton, Kolozsváron, Tordatúrba prédikálni majd Csíkfalván egy református kollegánál, jóbarátnál, holnap Erdőszentgyörgyre (Szovátára) megyek, majd a jövő héten nálunk zajlik.

Közben örvendek, hogy a keresztlányom ősszel elsős lesz és arra gondolok, hogy már az én lányom is majdnem két és fél éves és nekünk is eljön majd "ez az ősz."

Már lassan február végéhez közeledünk, remélhetőleg nagy léptekkel a tavasz felé. Múlik az idő és remélhetőleg múlik a fájdalom is. Kicsit felemás érzések közepette vagyok, mert aggodom és imádkozom egy unokatestvérünk miatt, de ugyanakkor én reménnyel telített is vagyok.
Most ezt a verset érzem igazán a magaménak és ízlelgetem a számban, a szívemben és gondolataimban ezeket a sorokat:

Reményik Sándor: Istenarc.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom miként került a mélybe.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rámrakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.

Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.