2010. március 10., szerda

Első nap az óvodában

A tegnap volt az első nap az óvodában. Orsi 2 éves és majdnem 4 hónapos.
Megérkeztünk fél 9-re. Nehezen merészkedett be az ajtón, de anya is ott kellett maradjon vele. Ott maradt 10-ig. Ekkor elmondtam, hogy el kell menjek kenyeret venni, mert bezár a bolt, erre Orsi: én is megyek. Végül maradtam még pár percet, majd ismét kérdeztem: Orsi anya elmehet? Maradsz a babákkal, gyerekekkel?
Orsi válasza: Majd később menjél. Nekilátott rajzolni, majd újra elmondtam, hogy anya el kell menjen kenyeret vásárolni és kell főzzön. Orsi válasza: Én maradok a babákkal. Mondom: Nagyon ügyes vagy. Anya majd visszajön, jó? Egy halk: jó - volt a válasz és leléptem. Hallottam ahogy az ajtón kifele jöttem, hogy szólította az óvónénit és megkérdezte: Mit csinálnak ott azok a babák? (gyerekek)
Megnyugodva felszusszantam és otthagytam Orsit az óvodába.
11 óra fele felmentem, bekukkintottam az óvoda ajtón, az óvónéni intette, hogy nem sír, játszik. Boldogan sarkon fordultam és hazamentem, és csak 12 órakor mentem utána. Boldogan jött felém és újságolta, hogy az óvónéni neki is készít bohóckát papírból.
És nem sírt!!! Nagyon büszke vagyok rá.

Ma reggel boldogan öltözött egy kis segítséggel, de elmondta, hogy nem megy egyedül: anya is jön. Ma is nehezen ment be, mivel csak két gyereket ismert azelőtt, ültem 5 percet, majd amikor az asztalhoz ült a kirakós játék elé, mondom: Orsi anya most elmegy, majd aztán visszajön. És nem ellenkezett. Ma is felmentem 10 óra után, de az ajtón keresztül hallgatózva semmi gyanús sírást nem hallottam, így ma is sarkon fordultam és 12 órakor mentem utána a többi szülővel. És boldogan újságolta, hogy tornásztak és festettek. - vízfestékkel -

Meg szeretném szoktatni vele az óvodát, hogy majd ősszel a pici testvérkéjével ne kelljen többször bemenni az óvodába, hogy menézzem és megnyugodjak, hogy jól van és nem sír, mert ha végigsírta volna az egész 4 órát, akkor csak nem hagytam volna mégse az óvodába. De nagyon nagyon boldog és büszke vagyok hogy az én lányom ilyen ügyes, hogy megértette, hogy: anya majd érted jön, hiszti és sírás nélkül.

Íme az első napról a kép:

Nincsenek megjegyzések: