Szavak nélkül

Istenem de könnyű birálni: "hogy tehetett ilyet méghozzá egy lelkész" - hallom ezt úton útfélen. Sokszor szavak nélkül állok én is értetlenül, annyit tudok, hogy nem kielemezni, nem birálni, nem megitélni, nem pártolni, de nem is bélyegezni akarok, mint ahogyan egyesek teszik, hanem még a nehéz, sötét helyzetekben is igenis keresem az embert, az emberi méltóságot, mert hiszek abban, hogy Isten is kiemelve teremtményei közül méltósággal áldott meg.

A mi keserűségünk, bánatunk közösségileg is megvisel minket, de el tudom képzelni a család, hozzátartozói, a megyesi gyülekezet mély fájdalmát és megrendülését.

Itt az Unitárius Egyház közleménye - mert hát a médiahajhászok azonnal nyomultak -

Az Erdélyi Unitárius Egyház Képviselő Tanácsának Elnöksége megdöbbenve vette tudomásul a medgyesi unitárius lelkész családjában történt szörnyű tragédiát. Az elmúlt éjszaka Cseh Dénes lelkész megölte két gyermekét, majd öngyilkos lett.

Az élet feltétlen tisztelete keresztény értékrendünk sarokpontját képezi. Az emberi élet Isten ajándéka, amely minden körülmények között védelmet igényel, és gyilkos felelőtlenséggel nem semmisíthető meg senki által.

A medgyesi unitárius lelkészfeleség súlyos betegségének alakulását az elmúlt hónapokban lelkésztársadalmunk együttérzéssel követte, és a lehetőségek szerint igyekezett segíteni a család megpróbáltatásain. Sajnáljuk, hogy a családapára nehezedő nagy teher idegösszeomlást eredményezett, s valószínűleg ez váltotta ki a kettős gyermekgyilkosság és öngyilkosság elkövetésének szándékát. Az ilyen érthetetlen elmeállapotok kialakulásának megelőzése, illetve kezelése fokozottabb figyelemre inti egyháztársadalmunkat, és az illetékes szakorvosi intézményeket egyaránt. Támogatjuk az özvegyen maradt tiszteletes asszonyt, és egyházunk igyekszik mindent megtenni a hasonló tragédiák megelőzéséért.

Isten nyugtassa a holtakat és óvja az élőket!


Az Erdélyi Unitárius Egyház Képviselő Tanácsának Elnöksége


Kolozsvár, 2010. június 27.




Főpásztori körlevél
Kedves unitárius híveink és más felekezetű testvéreim!

A múlt vasárnap, amikor Isten iránti hálával templomba készültünk, megrázó hír dermesztett meg. Fájdalmas döbbenettel vettük tudomásul medgyesi gyülekezetünk lelkészének szörnyű cselekedetét. Unitárius lelkészként és gyülekezeti tagként lélekmegpróbáló perceket éltünk át, és azóta is a nagy sajtóvisszhangra talált esemény sok kérdést szegez nekünk egyénileg és közösségileg egyaránt.

Azzal a hittel fogalmazódnak bennem ezek a gondolatok, hogy a megpróbáló időkben is közel van hozzánk Isten, csak nem jól keressük. Elődeink súlyos élethelyzetükben meg tudták találni a kivezető utat. Amennyiben istenhitünk meggyengült, ha elveszítettük az előttünk járók példamutató életének nyomait, halljuk meg a próféta üzenetét: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.” (Ézs 55,6–7)

Egy ember cselekedete nem a közösség cselekedete. Mégis mindnyájunkra árnyék vetül.
Természetesen nem tagadjuk meg egyházunknak azt a lelkészét, aki tíz éven át három gyülekezetben is szolgált. Végképp nem tagadjuk meg azt a családapát, aki súlyosan beteg felesége mellett rendkívüli odaadással kereste a gyógyulás útjait és nevelte gyermekeit. Végtelenül sajnáljuk azt, hogy a ránehezedő emberfeletti teher elmezavarodottságot okozott. A pszichiátriai kezelésben részesült beteg ember nem lelkészként oltott ki életeket. Tette túlmutat egyházi életünkön, és kimondottan bűnügyi esetnek számít.
Miközben anyagilag és szolgatársi odafigyeléssel segítő közösséget vállaltunk egyházunk volt lelkészével a nehéz megpróbáltatásokban, nem tudjuk vállalni a közösséget az általa elkövetett szörnyű gyilkosságok esetében.

Egy ember cselekedete nem a közösség cselekedete. Mégis mindnyájunkra árnyék vetül.
A család mérhetlen tragédiájáról a sajtószervek egy része tárgyilagosan tájékoztatott, amiért ez úton is köszönetünket fejezzük ki. Sajnos azonban a szenzációéhes média és az általa manipulált közvélemény teljes közösségünket igyekszik minősíteni a történtek által. Ezekben a napokban, hetekben nehezebb unitáriusnak lenni. Talán sokáig az lesz. Mert időnként ujjal mutogatnak ránk, és rágalmakkal illetnek minket. Hitünkhöz egyesek olyan tartalmakat társítanak, amelyek mindig távol álltak tőlünk.

Valláserkölcsi közösségünk erejére és józanságára nagyobb szükség van, mint valaha. A közösség pedig belőlünk áll. Egyenként mindnyájunkból. Tartsunk hát ki egymás mellett és hitünkben! Figyeljünk közösen a Gondviselő Isten áldására, melyet életünk sötétebb napjaiban is megtapasztalhatunk. Emlékezzünk, hogy e drága hitért őseink nehéz, de megtartó áldozatokat hoztak évszázadokon át, hogy tovább adhassák nekünk. Emlékezzünk drága unitárius vallásunk tiszta és egyszerű hitére, mely mindig Isten szeretetére és az ember szolgálatára késztetett minket. Egyházunk négy és fél évszázadon át felbecsülhetetlen értékekkel gazdagította az emberiséget; éltessük ezt az örökséget!

Imádkozzunk közösen a megpróbált, de helytálló medgyesi gyülekezetért, megrendült híveinkért, a gyermekek és férj nélkül maradt tiszteletes asszonyért! Kérjük az örökkévaló egy igaz Istenünket, hogy gondviselésével és jóra vezérlő erejével lakozzon közöttünk! Vigyázzon testi–lelki egészségünkre, küldjön segítőtársakat mellénk betegségeinkben, óvjon családi és közösségi tragédiáktól. Adjon lelki erőt, hogy mindenkor bajtársként állhassunk a rászorulók mellett. Istennek tetsző élettel igazoljuk, hogy az Ő gyermekei, egymásnak testvérei vagyunk!
Isten szeretete maradjon velünk!

Kolozsvár, 2010. június 29.


Bálint Benczédi Ferenc
püspök