PÜNKÖSDI VÁRAKOZÁS
Dsida Jenő
Kész a világ,
Feszült, ünnepi várás
Tereng felette.
Halotti csend. Csak néha néha
Sóhajt az Isten lelke.
Kimérve minden pálya
Megtöltve minden lélek-lámpa,
Ahol csak úr a lét…
De jaj, sötét van,
Mélységes iszonyú sötét!
A zordon tömeg-árnyék
Némán zokogva kering utjain,
S csak egyet tud és egyet érez…
…Most váratlanul vágyon megvonaglik
és felzug Istenéhez:
Betelt az idő!
Sugarat, fényt, szint adj nekünk,
Mert epedünk!
Fényesség nélkül oly sivár az élet!
Nagy Alkotónk, oh mondd ki szent igédet
Legyen világosság!…
És ismétlik mindig erősebben
A felviharzott étheren keresztül
És felharsan az egek harsonája
S a végtelennek zsolozsmája zendül
Zsibongva, zsongva…
És nagy szavát az Ur – kimondja!
1924
Ma délután nagy felhőszakadás volt nálunk, Orsival ragasztottunk, játszottunk, majd anya kicsit pihenni akart és végül az olvasás nem jött össze inkább egy jó kiadó alvás. Mire anya felébredt, Orsi is elálmosodott és lefektettük, majd aztán vendégeket vártunk, hiszen Dediék (Dalma és Dorka kislányukkal) valamint Istvánék (Mártikával, ahol szombaton voltunk) megérkeztek hozzánk, mivel a tordai sóbányát és az állatkertet is zárva találták. Mi iszogattunk a gyerekek... hát ők jól feltalálták magukat a játékok között.
Aztán este locsi-pocsi és lefekvés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése