Vasárnap megint jóléreztük magunkat. Most buliztunk. Orsi is velünk volt a kicsi Lórántka keresztelőjén. Anyáék jó barátai,(csak névrokona anyának), a többi baráttal együtt jól éreztük magunkat. Csak a gyerekek ijesztettek meg párszor minket, hiába no, igaz az a mondás, hogy ahogy nő a gyerek, a nehézségek, veszélyek is nőnek, de szerencsére, Istennek hála nem történt semmi nagyon súlyos dolog, leszámítva az eséseket, Dávid fejreesését és a kutyaharapás ijedségét. (Dalmát szerencsére csak alíg érte el egy kutya, de azért elkékült a lába.)
Jót táncolt anya is a nagy pocival, hogy másnapra minden porcikája fájt és azt hitte, hogy ki is akar jönni már a baba, pedig augusztus közepéig még van egy kicsi.
Hát persze hogy most sem vittünk magunkkal fényképezőgépet, de itt volt fényképész is, így útólag ide majd a képek is felkerülnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése