Ügyesen utánoz

Orsi leginkább "menés közben" tanul, azaz olyankor, amikor nem is próbálom semmire sem tanítani, csak beszélgetek vele, mesélek neki. Nem ismételem többször a szavakat, csak akkor, ha látom, hogy ügyesen utánoz. Utánozzuk közösen az állatok hangját, mert hát úgye itt nálunk is a szomszédban is akad bőven. Nagyon szépen utánozza az állatok hangját.
A kutya így ugat: váu váu.
A cica: miáu, miáu.(röviden ejtve)
A bárány: meeeee, meeeee (hosszasan ejtve)
A ló: nyiá, nyiá.
A tehén: múúú, múúú (hosszasan)
A pulyka - no ezt én nem tudom hogy, de Orsi nagyon érdekesen csinálja.
A szamár: ijá, ijá. (röviden)
A majom: hú, hú, hú, hú (röviden ejtve de sokszor)

A szavakat is szépen utánozza, ahogy tudja:
A galamb: gambam
A kulcs: kulsz
Az ajtó: atú
A zipzár: zinge
A bili: biji
És érdekes, hogy a gól szót tisztán ejti, ez persze a labda.
Kimondja tisztán, hogy anya, apa, tátá, mámá, de jól megrágva ejti őket.
Saját magának azt mondja, hogy Oti, illetve néha úgy hangzik mintha így ejtené: Otyi
Szépen mondja, hogy néni, és a bácsinak pedig: ecsi.
Amikor kérdem hogy hány éves, azt válaszolja, hogy aty - ez egy akar lenni.
Amikor a székról le akar szállni, azt mondja: ász.

Mondja: baba, pápá, tejcsi, káká, tata, mama, táj (és int, hogy menjünk), bé, ki.

Egyik nap így kiáltottam be apát: tuti - néha így mondom neki, néha édesem. Egy idő után hallom Orsit, hogy ezt fújja megállás nélkül: tuci, tuci, tuci.
Kérdem: Mit mondasz Orsikám? Néma csend. Megint kikiáltok apáért a konyhaablakon: tuti gyere már. Orsi megint rákezdi: tuci, tuci, tuci. Ekkor jöttem rá, hogy ő is káltja apát: tuti.