Ennek is eljött az ideje. Apa kinnt takarít az udvaron, anya bent a házban. Ablakpucolás, függönyök, szőnyegek kimosása.
Orsi felébredt, így ki kell menni vele a megszokott délutáni sétára. Nézzük, apa hogy dolgozik, lemeszelte a fákat, majd felásta a tövénél.
Apa szorgoskodik
És a kövek is érdekesek.
Sokszor érzem úgy, hogy nem érem utol magam, pedig sokszor megálljt parancsol a mi testünk - pszichoszomatikus betegségek jönnek elő - és ilyenkor szükség van arra, hogy várjuk meg, hogy "beérjen, utolérjen a mi lelkünk" és kicsit elemezzük, hogyan is állunk...
Egységben kell lennem önmagammal, felebarátommal, Istennel. Vajon egyensúlyban vannak-e a dolgok, ezért oly szükséges életünkben a harmónia.
És igen van amikor nekem is le kell állnom és van, hogy a mosogatás halomban van, de Orsival való sétálgatásunkat fontosabbnak tartom. Carpe diem? Igen, de nemcsak. Ebben az is benne van, hogy néha felgyorsulhatok,felgyorsulok, de néha, amikor szükséges (és mese nincs)lelassulhaok, lelassulok. És ez így rendben van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése