Orsi nagyon várja az angyalok érkezését. A gyerekbibliában sokat hallott Jézusról, és amikor most meséltem neki, hogy karácsonykor született Jézus, akkor mindig rákérdez, hogy:
Igen anya? megszületett Jézus?
És már sokszor mondta, hogy menjünk el hozzá.
Milyen sokatmondó a gyerekek kijelentése: menjünk el hozzá. Valóban mi hányszor, mikor megyünk el hozzá? Hogyan készülünk? Várjuk hogy ő érkezzen hozzánk.És a várakozásunk milyen?
Felnőtt szemmel másképpen látom, a gyerekkori varázs átalakult egy bölcsebb Isten, Jézusképpé és most már a varázs bennem van, hogy én mint felnőtt hogy tudom mindezt gyermekeimnek, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt továbbadni.
Ez a vers jutott most eszembe:
Gyarmathy Irén: Jöjj el, Karácsony!
Hordozlak magamban egész évben,
sokszor rád gondoltam nyári éjben,
eszembe jutottál reggel, délben,
álmomban, ébren, nyárban és télben.
Néztelek kitágult gyermekszemmel,
hallgattam mit üzensz, figyelemmel,
siettem hozzád, mint kicsi diák,
ahányszor jöttél, szebb lett a világ.
Vártalak később, hogy felnőtt lettem,
s az ajándékot már magam vettem
kicsinek, nagynak, ifjúnak, vénnek:
szívemből tisztán szárnyalt az ének.
Várlak még ma is, karácsony, drága,
apró gyermekként a szemem táva,
szívemből ma is szárnyal az ének,
tisztán ragyogsz, bár múljanak évek.
Szívemben voltál, szüless meg mára,
minden embernek karácsonyára,
s maradj velem, míg múlnak az évek:
Jöjj el, Karácsony! - úgy várlak, kérlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése