Sokáig úgy éreztem hogy ne írjam a blogra, de az ő emlékére írom.
Vajda János: Emléksorok
"Elmúlni ily pillangó lét után!
Elhinni és nem tudni hogy hova?
Megsemmisülni, mindörökké tán,
Nem látni többé a napot soha!
Ember, mulandó, koldus vagy király,
Emeld föl és hordd magasan fejed!
Hős vagy, fenséges, mind ki a halál
gondolatát agyadban viseled!"
Anya nagymamája, Orsi dédmamája (anyukám édesanyja)szeptember 18-án csendesen elaludt. Ő volt számomra a mami, aki mindig hazavárt Magyarszovátra, sőt Orsi még pocaklakó volt és a drága mami azt kérdezte: mivel várjalak, mi finomat készítsek? És akkor még Bözsi nényjémék is ott voltak Magyarországról és elkészítették a cukros nudlit. Orsi így szólította: mámikó, illetve dédmama.
Szeptember 18-án töltötte a legkisebbik unokája (fiának a gyermekei) a 3 évet. Isten nem oltott ki egy életet, hanem ezáltal is megmutatva számunkra azt, hogy élet helyett életet ad, azaz életünk végén nem pont van "." hanem "..." folytatás jel
Itt még hárman: a nővérem és én a mamival.
itt a dédmama a három dédunokájával
Itt 2009 augusztus 9-én ünnepeltük a 73 évét. (aug. 10-én született. Ezek az utolsó képek a mamiról.
Drága mami nyugodj békében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése