Szavak nélkül

Istenem de könnyű birálni: "hogy tehetett ilyet méghozzá egy lelkész" - hallom ezt úton útfélen. Sokszor szavak nélkül állok én is értetlenül, annyit tudok, hogy nem kielemezni, nem birálni, nem megitélni, nem pártolni, de nem is bélyegezni akarok, mint ahogyan egyesek teszik, hanem még a nehéz, sötét helyzetekben is igenis keresem az embert, az emberi méltóságot, mert hiszek abban, hogy Isten is kiemelve teremtményei közül méltósággal áldott meg.

A mi keserűségünk, bánatunk közösségileg is megvisel minket, de el tudom képzelni a család, hozzátartozói, a megyesi gyülekezet mély fájdalmát és megrendülését.

Itt az Unitárius Egyház közleménye - mert hát a médiahajhászok azonnal nyomultak -

Az Erdélyi Unitárius Egyház Képviselő Tanácsának Elnöksége megdöbbenve vette tudomásul a medgyesi unitárius lelkész családjában történt szörnyű tragédiát. Az elmúlt éjszaka Cseh Dénes lelkész megölte két gyermekét, majd öngyilkos lett.

Az élet feltétlen tisztelete keresztény értékrendünk sarokpontját képezi. Az emberi élet Isten ajándéka, amely minden körülmények között védelmet igényel, és gyilkos felelőtlenséggel nem semmisíthető meg senki által.

A medgyesi unitárius lelkészfeleség súlyos betegségének alakulását az elmúlt hónapokban lelkésztársadalmunk együttérzéssel követte, és a lehetőségek szerint igyekezett segíteni a család megpróbáltatásain. Sajnáljuk, hogy a családapára nehezedő nagy teher idegösszeomlást eredményezett, s valószínűleg ez váltotta ki a kettős gyermekgyilkosság és öngyilkosság elkövetésének szándékát. Az ilyen érthetetlen elmeállapotok kialakulásának megelőzése, illetve kezelése fokozottabb figyelemre inti egyháztársadalmunkat, és az illetékes szakorvosi intézményeket egyaránt. Támogatjuk az özvegyen maradt tiszteletes asszonyt, és egyházunk igyekszik mindent megtenni a hasonló tragédiák megelőzéséért.

Isten nyugtassa a holtakat és óvja az élőket!


Az Erdélyi Unitárius Egyház Képviselő Tanácsának Elnöksége


Kolozsvár, 2010. június 27.




Főpásztori körlevél
Kedves unitárius híveink és más felekezetű testvéreim!

A múlt vasárnap, amikor Isten iránti hálával templomba készültünk, megrázó hír dermesztett meg. Fájdalmas döbbenettel vettük tudomásul medgyesi gyülekezetünk lelkészének szörnyű cselekedetét. Unitárius lelkészként és gyülekezeti tagként lélekmegpróbáló perceket éltünk át, és azóta is a nagy sajtóvisszhangra talált esemény sok kérdést szegez nekünk egyénileg és közösségileg egyaránt.

Azzal a hittel fogalmazódnak bennem ezek a gondolatok, hogy a megpróbáló időkben is közel van hozzánk Isten, csak nem jól keressük. Elődeink súlyos élethelyzetükben meg tudták találni a kivezető utat. Amennyiben istenhitünk meggyengült, ha elveszítettük az előttünk járók példamutató életének nyomait, halljuk meg a próféta üzenetét: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.” (Ézs 55,6–7)

Egy ember cselekedete nem a közösség cselekedete. Mégis mindnyájunkra árnyék vetül.
Természetesen nem tagadjuk meg egyházunknak azt a lelkészét, aki tíz éven át három gyülekezetben is szolgált. Végképp nem tagadjuk meg azt a családapát, aki súlyosan beteg felesége mellett rendkívüli odaadással kereste a gyógyulás útjait és nevelte gyermekeit. Végtelenül sajnáljuk azt, hogy a ránehezedő emberfeletti teher elmezavarodottságot okozott. A pszichiátriai kezelésben részesült beteg ember nem lelkészként oltott ki életeket. Tette túlmutat egyházi életünkön, és kimondottan bűnügyi esetnek számít.
Miközben anyagilag és szolgatársi odafigyeléssel segítő közösséget vállaltunk egyházunk volt lelkészével a nehéz megpróbáltatásokban, nem tudjuk vállalni a közösséget az általa elkövetett szörnyű gyilkosságok esetében.

Egy ember cselekedete nem a közösség cselekedete. Mégis mindnyájunkra árnyék vetül.
A család mérhetlen tragédiájáról a sajtószervek egy része tárgyilagosan tájékoztatott, amiért ez úton is köszönetünket fejezzük ki. Sajnos azonban a szenzációéhes média és az általa manipulált közvélemény teljes közösségünket igyekszik minősíteni a történtek által. Ezekben a napokban, hetekben nehezebb unitáriusnak lenni. Talán sokáig az lesz. Mert időnként ujjal mutogatnak ránk, és rágalmakkal illetnek minket. Hitünkhöz egyesek olyan tartalmakat társítanak, amelyek mindig távol álltak tőlünk.

Valláserkölcsi közösségünk erejére és józanságára nagyobb szükség van, mint valaha. A közösség pedig belőlünk áll. Egyenként mindnyájunkból. Tartsunk hát ki egymás mellett és hitünkben! Figyeljünk közösen a Gondviselő Isten áldására, melyet életünk sötétebb napjaiban is megtapasztalhatunk. Emlékezzünk, hogy e drága hitért őseink nehéz, de megtartó áldozatokat hoztak évszázadokon át, hogy tovább adhassák nekünk. Emlékezzünk drága unitárius vallásunk tiszta és egyszerű hitére, mely mindig Isten szeretetére és az ember szolgálatára késztetett minket. Egyházunk négy és fél évszázadon át felbecsülhetetlen értékekkel gazdagította az emberiséget; éltessük ezt az örökséget!

Imádkozzunk közösen a megpróbált, de helytálló medgyesi gyülekezetért, megrendült híveinkért, a gyermekek és férj nélkül maradt tiszteletes asszonyért! Kérjük az örökkévaló egy igaz Istenünket, hogy gondviselésével és jóra vezérlő erejével lakozzon közöttünk! Vigyázzon testi–lelki egészségünkre, küldjön segítőtársakat mellénk betegségeinkben, óvjon családi és közösségi tragédiáktól. Adjon lelki erőt, hogy mindenkor bajtársként állhassunk a rászorulók mellett. Istennek tetsző élettel igazoljuk, hogy az Ő gyermekei, egymásnak testvérei vagyunk!
Isten szeretete maradjon velünk!

Kolozsvár, 2010. június 29.


Bálint Benczédi Ferenc
püspök

6 év együtt

Ma töltöttük a 6. évi házassági évfordulónkat. Volt ebben a 6 évben - mi tagadás -jó és rossz is, gátak is és világos ösvények, alagútak és hidak, morajló tengerek és tündöklő tavak....és ettől a "sz1nességtől" volt teljes ez a 6 év és ezeknek segitségével épitettük tovább szárnyaló álmainkat, lelki házunkat.

"Ha látsz egy gátat, egy büszke-kemény gátat,
örvénylő zúgó vadvizek előtt:
kérj Istentől a vizeknek erőt,
földromboló, világot rengetőt,
hogy a gátakat, a gátakat
ledönthesse még időnap előtt!"
(Vass Albert: Gátak)

Lelkésztovábbképző

Nagyon nagyon jó volt - ahogy többen is megfogalmaztuk elvárásainkon felülmúló volt.
Nagyon jók voltak az előadások is és egy meghitt csoporthangulat alakult ki. A végén, a harmadik nap már nagyon sajnáltuk, hogy el kell búcsúzzunk, hogy már vége.



2010. június 22–24.

ELSŐ NAP, JÚNIUS 22., KEDD

8,30 Nyitó áhítat
Szolgálatvégző: Bálint Benczédi Ferenc püspök

9,00–10,45 Csoportdinamikai gyakorlatok
Vezeti: Ferenczi Enikő

10,45–11,15 Kávészünet

11,15–13,00 A „bibliaóra” mint a kiscsoportos gyülekezeti építkezés alapkerete
Előadó: Czire Szabolcs

13,00–15,30 Ebédszünet

15,30–17,15 Írott örökségünk védelme, avagy mihez kezdjünk az egyházközségi levéltárral?
Előadók: Molnár B. Lehel és Kovács Sándor

17,15–17,45 Kávészünet

17,45–19,30 A prédikációírás módszertana
Előadó: Koppándi Botond

19,30 Vacsora az alagsorban

20,30–22,00 Beszélgetés kedvenc olvasmányainkról. (Opcionális tevékenység.)


MÁSODIK NAP, JÚNIUS 23., SZERDA

8,30 Reggeli áhítat
Szolgálatvégző: Koppándi Botond

9,00–10,45 Az ifjúsági korszakváltás tanulságai és egyházi kihívásai
Előadó: Czire Szabolcs

10,45–11,15 Kávészünet

11,15–13,00 Az egyházközségi pénzügyvitel
Előadó: Dácz Tibor

13,00–15,30 Ebédszünet

15,30–17,15 A temetés homiletikája
Előadó: Koppándi Botond

17,15–17,45 Kávészünet

17,45–19,30 Közép-kelet európai unitárius közösségek a 16. században
Előadó: Kovács Sándor

19,30 Vacsora az alagsorban

20,30–22,00 Beszélgetés a kedvenc filmekről. (Opcionális tevékenység)

HARMADIK NAP, JÚNIUS 24., CSÜTÖRTÖK

8,30 Reggeli áhítat
Szolgálatvégző: Czire Szabolcs

9,00–10,45 Keresztény teológiai irányzatok napjainkban
Előadó: Rezi Elek

10,45–11,15 Kávészünet

11,15–13,00 Rendszeres teológiai szeminárium
Vezeti: Rezi Elek


- Dr. Rezi Elek két szemináriuma elmaradt, mert nem érkezett időben a repülőgép ehelyett szabad beszélgetés folytatódott, (3 témát próbáltunk körbejárni):az egyházmodellekről, a lelkészek közötti segitségnyújtásról és extrém temetési helyzetekről. Ez nagyon jóra sikeredett csak elég kevés időnk volt rá.

Ezután előrehoztuk a kiértékelőt, "vizsgadolgozatok" megirásának leszögezését, a záró csoportdinamikai gyakorlatokat, és a záró áhitatot.

Ezután ebéd és mindenki lassan "hazaballagott" a gyors elbúcsúzás után.

Újra ilyen felállásban 4 év múlva találkozunk, de megfogalmazódott mindannyiunkban, hogy túl sok a 4 év, minden második évben jó lenne továbbképzőt tartani, azaz 2012-ben találkozzunk újra, de hogy végülis módosul vagy nem az eredeti terv nem tudjuk.

Jókivánság

Ma van Bodor mama húgának a születésnapja, már szinte 25 éve kinnt élnek Magyarországon.
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT BÖZSI NÉNYJE

Orsi Kolozsváron vakációzik, anya takarit

Ma délelőtt apa elvitte Orsit Csete mamához. Anyának - kedd, szerda, csütörtök - három napos lelkésztovábbképző szemináriuma van, igy Orsi addig mamánál lesz. Anya kihasználta a hétfői napot, hogy takaritson. Igaz, hogy már alig topogok a nagy pocimmal, de azért lassúbb tempóban sikerült egy kicsit összeszedni a házat.

Anya munkaköri leirása Orsi módra

A héten valamelyik nap átmentünk Orsival, hogy a templom ablakait csukjuk be, kinyitottuk hogy szellőzzön.

Bemegyünk a templomba és Orsi magyarázni kezd.
- Anya te itt jössz be, és ide ülsz le (mutat a papi székre), majd ide felmész (mutat a szószékre) és mondod, hogy: Kedves testvéreim.
- Én mindenre bólogatok és mondom, hogy igen.

Odaül az orgona elé, bekapcsolom és a kis ujjaival nyomkodni kezdi a billentyüket. Alig tudtam onnan elhozni.

Mikor kijövünk a templomból Orsi újra rákezdi:
- Anya te szoktál menni a templomba és itt mész be...
- Igen Orsikám és itt is jövök ki. - mutatok az ajtó fele, hogy végre be tudjam zárni a templomajtót.

Vasárnap délutáni piknikezés

Vasárnap délután a Damó család látogatott meg minket. Emese, Leves és a két gyerekük: Adrienn és Szilárd.

Kolozsvárról esőben indultak útnak Tordatúrba, de minket kikerült az eső estig. Este fél 10-kor amikor indulni készültek nagyon beborult az ég, villámlott, dörgött és 10 perc után már esett, de ők már útban voltak hazafele.

Sikerült tehát kinnt tölteni az időt, kinnt sütkéreztek a férfiak, azaz a férjemuram, a nők beszélgettek, a gyerekek játszodtak, szaladgáltak, bújocskáztak az udvaron, el voltak magukkal. És mi is jól elbeszélgettünk, hiszen már régen nem találkoztunk.

Dorka szülinapi bulija

Szombaton délelőtt köri közgyűlésre kellett volna menjen anya, de a helyi plébános ökumenikus összejövetelre hivta (még mindig nincs hosszú i), a katolikus templomban orgonaavatásra került sor. A tavaly felszentelték a felújitott templomot, anya nem tudott részt venni, hát most úgy illett, hogy ott legyen. Az esperesnél tehát kimentette anya magát és csak a gondnok képviseltette magát a köri közgyűlésen, anya pedig a túri katolikus templomban volt. Gyönyörű hangja van az orgonának, orgonakoncertre is sor került és a Viszhang kórus is énekelt. Azután ünnepi ebéd a plébánián.

Délután, azaz miután Orsi felébredt 6 óra körül Kolozsvárra utaztunk Kiss Dorottya Eszter szülinapi bulijára. Most töltötte a 3 évet.

Dorka tortája



Mindenki el akarta fújni, igy aztán újra és újra meg kellett gyújtani a gyertyát.







Orsi kóstolgatta a marcipánt, de nem igazán izlett neki, mondogatta is, hogy ez nem gumicukor.

Reggeli festés és esti keksz

Igy indult a nap pénteken reggel




És este a nagy jég után igy fejeződött be.
Júlia volt a fő cukrász, de persze Orsi is kellett dolgozzon.

Anya kezdi, Orsi folytatja

Megesik, hogy nem figyelek eléggé oda, hogy mit mondok mérgemben, de ma egy kis figyelmeztetés volt számomra, hogy elkezdtem mondani valamit, majd leállitottam magam, de nagy meglepetésemre Orsi folytatta:
Anya: bosszankodom, hogy valamit nem mentettem le a számitógépen: "O hogy a... (majd csend)
Orsi: "hideg rázza ki" és nagy kacagás utána.

Én is ezt akartam mondani, de gondoltam egy kicsit fogjam vissza magam, hát mégiscsak akadt szószólóm Orsi személyében.

Kellemes meglepetés

Vasárnap délután Orsi alszik, apa anyával filmet néznek. Telefon csörög, de mire meghalljuk késő, már letette ay illető. Nemsokára kopogtatás. És amikor kinézünk, hát kellemes meglepetés Csete Béláék nálunk, azaz id. Csete Béla, Ibi néni, valamint a fiatal Csete Béla, Bogi és kislányuk: Borbála, valamint Béla Rózsika néni. A tordai sóbányában voltak és útjuk a tordai hasadék felé tartott volna, de a nagyidő miatt az az ötletük támadt, hogy beugorjanak hozzánk. Nagyon jólesett, hogy nem kerültek ki és eljöttek hozzánk.

Mi már a reggel kivettük a kolbászt, a csirkeszárnyakat, hogy kinnt süssünk majd valamit, Orsinak a medencét is felfújtuk, de mivel a nagyidő (egy kevés jég is volt, de szerencsére nem tartott sokáig) a mi programunkat is feldúlta, igy a grillezést bennt oldottuk meg a grillsütőben és közösen a vendégekkel elfogyasztottuk.
Felpakolva érkeztek, hoztak fagyitortát, magyarszováti epret, üditőt, a gyerekeknek pufulecet.

Orsi és Borcsa a búcsúzkodásnál jó sokáig ölelkeztek és puszilták egymást. Borcsa 10 nappal nagyobb, mint Orsi. Borcsának is lesz testvérkéje, novemberben fog megszületni.

Vakációs ugra-bugra a nagyparkban

Ma délután, jobbanmondva estefele 7 után bekocsikáztunk a nagyparkba. Elméletileg csónakázni is akartunk, de Orsi a "trambulint" nem akarta elhagyni, a hintázás után csak ugra-bugrálni akart.

Sajnos a gép megint nem volt nálunk. Este 10 körül értünk haza. Olyan rossz, hogy itt Túrban nincs gyerekpark, sem hinta, sem csúszda, sem semmi, de reméljük, hogy apának sikerül valamit Orsinak meglepetésként vásárolni.

Úgy érzem, hogy pályázni kéne valahova, hogy legalább az óvoda udvarán legyen valami becsületes játszótér. Hátha jövőre sikerül majd valami, bár a pályázat lehetősége most nem valami fényes a politikai, társadalmi helyzet miatt.

Iskolaévzáró

Kicsiknél és nagyoknál pénteken Jún. 11-én.
Itt is megjelent anya Orsival. A IV. osztályosok búcsúztak, hiszen új iskolába, Tordára mennek.
Anya is egy-egy emlékkönyvvel búcsúzott tőlük.
A nagyok V-VIII. osztályosok pedig egy szindarabot adtak elő, tulajdonképpen a tanárokat utánozták. Ez anya ötlete volt, mert a tavaly Lúdas Matyit mutatták be. A szindarabot a VII.osztályos magyar tanulók mutatták be, nagyon ügyesek voltak. Anya tőlük is elbúcsúzott, hiszen ősztől már nem tudja vállalni a vallás és magyar órák tartását, mert augusztusban érkezik Orsi testvére, de megigérték, hogy a bankettre meghivnak és persze ifiórán ezután is fogunk találkozni.

Pár kép a kicsikről, mert a vége fele sajnos lemerült az elem a fényképezőgépben.







A IV. osztályosok búcsúznak. A batyút is megkapták, csak a gép már lemerült.



A tanitónő: Gyulai Enikő



A lányok meglepetése a tanitónőnek



A nagyoknak az évzáró ünnepélye is nagyon jól sikerült. Orsi 11 órától 4 óráig, végig kibirta.

Óvodaévzáró

Szerdán, Jún.9-én.
Orsi és anya is részt vettek. Orsi egy csonka hónapot volt csak óvodába, közben betegeskedett is, igy (hol a hosszú i)aztán a szerep is kimaradt neki. Végignézte türelmesen, majd amikor hazaértünk énekelni kezdte az éneket, amit a nagyok, óvodától búcsúzok énekeltek: Billegünk, ballagunk, óvodától búcsúzunk... Orsi ősztől kezdi igazából az óvit, addig vakáció.

Mielőtt ANYA voltam...

Ezt a verset emailben kaptam már nagyon sokszor, de azért érdekesnek találom, hogy mikor és mennyi mindenre gondol egy ember avagy nem gondol.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.
Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.

Epres gyermeknap

Anya kedden bekocsikázott Kolozsvárra. Orsi a harangozónővel maradt, Izoldával, már nem volt láza, pedig hétfőn nagyon rosszul volt. Igy anya nyugodt szivvel rábizta Izoldára. Anya orvosnál volt a pocaklakóval és aztán beült szépülni egy kozmetika szalonba. Nagyon jólesett.

Amikor hazaértem Orsi aludt és Júlia, Izolda lánya vigyázta Orsi álmát. Amikor fölkelt nekiláttak eprezni, de csak Júliával.