Advent IV. vasárnapjára

Egy vers hangzott el a templomba a négy gyertya meggyújtásának alkalmával, de én ezt a történetet fűztem a prédikációba, hiszen ez fejezi ki leginkább a tiszta, őszinte gyermeki Jézus-várást, a karácsonyhoz való megérkezésünket, amikor a lelkünbe nézve a jézusi arcban önmagunkat gyermeki énünket is meglátjuk, azaz fordítva is érvényes, amikor a gyermeki énünkben - letisztítva azt az évek során felgyűlt keserűségtől, nehézségtől, fájdalomtól - meglátjuk az igazi Jézus arcot. Ezt a történetet az interneten találtam.

A SZÍV

-Holnap reggel, kezdte a sebész, Ki fogom nyitni a szívedet.
- Ott fogod találni Jézust - vágott közbe a fiú. A sebész bosszankodva felnézett - Fel fogom vágni a szívedet,
- folytatta, hogy lássam, mennyi károsodás történt.
-De amikor felnyitod a szívemet, Jézust fogod ott találni...mondta a fiú. A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek.
-Miután látom, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a szívedet és a mellkasodat, és eltervezem, mi a következő lépés.
- De ott fogod találni Jézust a szívemben. A Biblia azt mondja, hogy Ő ott él. Minden zsoltár azt zengi, hogy Ő ott él. Ott fogod találni Őt az én szívemben. A sebésznek elege volt:
- Majd megmondom neked, mit fogok találni a szívedben! Sérült izmokat, gyenge vérellátást, és elvékonyodott érfalakat fogok találni. Ezután el fogom tervezni, hogy tudlak meggyógyítani.
-Jézust is ott fogod találni, Ő ott él - mondta a fiú.
A sebész elment. Leült az irodájában, és magnószalagra vette a műtéttel kapcsolatos megjegyzéseit, gondolatait, sérült főütőér, sérült tüdőbe vezető erek, elterjedt izomsorvadás, (visszafejlődés)
Nincs remény a szívátültetésre, nincs remény a gyógyításra, kezelésre. Terápia: fájdalomcsillapítók, és ágyban feküdni. Prognózis: itt kis szünetet tartott, egy éven belüli halál.
Megállította a magnót, de még volt mit mondania.
-Miért?? kérdezte hangosan. Miért tetted ezt??? Te juttattad őt ide! Te okoztad neki ezt a gyötrelmet és Te kárhoztattad őt korai halálra!!
Miért ?
Az Úr így válaszolt:
-A fiú az Én bárányom, nem terveztem, hogy sokáig a TE nyájadhoz tartozzon, mert ő az én nyájamnak tagja, és az lesz örökké. Itt a én nyájamban nem lesz fájdalom, olyan jólétben lesz része, amit te el sem tudsz képzelni. Szülei egy napon, találkozni fognak vele és ők is megismerik a békességet és az én nyájam gyarapodni fog.
A sebész, forró könnyeket hullajtott, de ingerültsége meg ennél is hevesebb volt.
Te teremtetted ezt a fiút, Te teremtetted ezt a szívet !!! Meg fog halni hónapokon belül. Miért ???
Az Úr válaszolt:
-A fiú az Én bárányom, vissza fog térni az én nyájamhoz, amint elvégezte küldetését. Én nem azért küldtem az én bárányomat a nyájadba, hogy elveszítsem, hanem azért, hogy egy másik elveszett bárányt megmentsen.
Az orvos megértette, őróla van szó, már potyogtak a könnyei.
A sebész odaült a fiú ágya szélére, a szülők vele szemben ültek. Akkor felébredt és suttogva kérdezte:
-Kinyitottad a szívemet???
- Igen, mondta a sebész.
-Mit találtál ? -kérdezte a fiú.
-Megtaláltam Jézust- felelte az orvos

HÓ!!!

Ma reggel apa korán kelt, anya is megébredt, hogy a kocsi kinnt van az utcán zúg, de apa mire vár, és miért nem indul, ezt anya nem tudta elképzelni. Így amint kinéz az ablakon: Nahát hull a hó, majd gyorsan visszasurran az ágyba és kicsit lustizik még, megvárja, hogy Orsi is felébredjen. Amikor megitta a tejet, felállt a kiságyba - ezzel jelezte, hogy felkelt már Orsi és mondogatta is közben, anya félrehúzta a sötétítőt, hogy Orsi is lássa a havat.
- Orsi hull a hó - mondta anya.
Mire Orsi: - Jöjj el hozzánk Télapó. - énekelgette halkan.

Nagyon reméljük, hogy idén fehér karácsonyunk lesz.

Advent III.vasárnapjára

Kicsit elkésve, de ez az üzenet állt a III. vasárnapon. Sokszor sokmindent kérünk Istentől, sokmindent akarunk és talán amire igazán szükségünk lenne, azt nem vesszük figyelembe.


Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke: nem kapni, megszerezni kell.
Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.
Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt mondta: nem. A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz hozzá.
Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.
Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni, úgy, ahogyan Ő szeret engem. Erre azt felelte: látom, már kezded érteni!
Kértem erőt... és Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
Kértem bölcsességet...és Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.
Kértem bátorságot? és Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.
Kértem, adjon szeretetet... és Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.
Kértem kegyelmet... és Isten adott lehetőségeket.
Semmit sem kaptam, amit akartam és mégis megkaptam mindent, amire szükségem volt.

Angyalkák

Az adventi naptár helyett az idén - ezt már lekéstem - angyalkákat vágtunk ki Orsival, hogy így is érzékeltessem számára, hogy mikor jön el Karácsony, mikor kell elmondja a verset a templomba, mikor hoz az "angyalkája" ajándékot neki, vagy ahogy ő mondja: csomagot,.

Ezt az ötletet J. Annamaritól lestem el, remélem nem haragszik. Köszönöm az ötletet.
Mindennap elrepül egy angyalka, hogy majd az ő, "nagy" angyalkája érkezzen meg.



Orsi is segített, nagyon élvezte a ragasztást.



Orsi ragasztotta

Esti tánc

Este apával az ágyban ugra-bugrált, majd táncolni akart.
Apa a maroktelefonjáról tette a zenét Orsinak.

Figyelsz anya?





És a tánc...

Szív alakú süti apának

Ma újra sütni kellett, Orsi kikövetelte magának, hogy tortát akar enni.
Így aztán anyának támadt egy jó, egyszerű ötlete.

Hamar összecsaptam egy kavart meggyes tésztát, csak végül, hogy tortaformája legyen egy szív alakú tortaformába sütöttem meg. És persze, hogy kikövetelte a gyertyát, hogy fújja el.
Íme:

Adventi koszorú - a miénk

Nekünk, a lelkészi lakásra is készített anya egy adventi koszorút. Amikor Orsi meglátta egyfolytában azt kérte, hogy gyújtsuk, majd fújjuk el a gyertyákat. Egy ideig így ment naponta többször is, majd felhagyott vele, megunta.

Szupersüti: Házi nugat-snickers

Advent II. vasárnapjára készítette anya. Hát nagyon sikeres volt. Ezt a receptet különben Marcsa kománémtól (Orsi keresztanyja) kaptam már nagyon régen. Régebb még sütöttem egyszer-kétszer, de mivel már nagyon régen nem sütöttem ezt a tésztát, így hát erre esett a választás, mert volt időm szombaton - hiszen eléggé sok macera van vele. DE a végeredmény tökéletes, mennyei finomság.

Így nézett ki, amikor elkészült, de nem tudtam több képet készíteni róla, mert vasárnapra alig jutott, hogy a nővéremékhez vigyek kóstolóba.



Íme a recept:
Hozzávalók:

6 tojásfehérje
200 gr. cukor
200 gr. darált dió
3 kanál liszt
1 sütöpor

Ezt összedolgozom, egy kibélelt tepsibe megsütöm.
Miután megsült, ráolvasztom a tetejére a fehér csokit. Azaz 250-300 gr. fehércsokit gőz fölött megolvasztok (ha pedig tűzön, akkor kell hozzá egy nagyon kevés olaj)és a megsült tésztalapra simítom.

Krém: Erre a fehércsokira rákenem a krémet.
8 kanál cukrot 200 gr. cukorral karamellizálok, majd amikor aranysárga- barnás lett a színe belekavarom a 6 kanál cukorrak kikavart 6 tojássárgáját. Összefözzük, majd ehhez még 200 gr. apróra vágott, pergelt diót adok hozzá.Ezt a krémet ráöntöm a fehér csokirétegre.
A tetejére pedig, amikor kihűlt fekete, azaz keserűcsokit olvasztok meg (250 gr., de aki nem szereti a keserűcsokit, lehet bármilyen más tejcsokit is megolvasztani.
Másnapig vagy legalábbis 3-4 órát hűlni hagyjuk, hogy a fehér és a barna réteg csokoládé megkeményedjen.
Sok sikert hozzá.

Jó étvágyat!

Advent II. vasárnapjára

Sokszor a mindennapi nagy hajszában elvesznek, leértékelődnek az igazán fontos dolgok. A várakozás nem föltétlenül tétlenséget jelent, hanem pl. vannak dolgok, amelyek szinte önmaguktól oldódnak meg, csak türelem, időkivárás kell hozzá.
Advent második napjára a lelki békességet, harmóniát választottam hiszen a csendben, csenddel (Advent I. vasárnapja után) leginkább ezt érzékelhetjük. Ha szivünkben nincs csend, nyugalom, akkor ezt a békességet nem érhetjük el.
Ezzel a történettel kívánok mindannyiunknak további áldott adventi várakozást, "készülődést".


Egy sikeres üzletember úton az irodája felé megpillant egy sivatagi beduint, aki kényelmesen elhelyezkedett egy pálmafa árnyékában. Ott üldögél a fa törzsének dőlve és álmodozik. Az üzletembert bosszantja ez a látvány. Megáll és előadást tart a lusta fickónak a munka hasznosságáról, a pénz értékéről, a szorgalom jutalmáról. De a beduin mindig csak ennyit kérdez:

„És mire jó ez?”

Az üzletember végül is élénk színekkel vázol neki egy nagy gyárat egy sereg munkással, amelyet felépíthetne magának, ha szorgalmas lenne.

„És mire jó ez?”

„Akkor olyan sokat fogsz keresni, hogy a bankban is lesz felesleges pénzed.”

„És mire jó ez?”

„Ha ezt elérnéd, már többé nem kell semmit sem csinálnod és sokat pihenhetsz.”

„De hát éppen ezt csinálom most!” – mondja a beduin.