Ma d.u.6 órától Magyarszováton tartottam az istentiszteletet.
A textusom a Lk. 18, 9-14: A farizeus és a vámszedő története volt. Fő témám a testvéri egyetértés volt a faji, nemi megkülönböztetés nélkül valamint az elbizakodottság, mint ennek rombolója.
-Mit tartunk igaznak, kit tartunk igaz embernek. igaz és becsületes közötti hasonlóság, igaz- rossz ellentét, IGAZ - vallásilag tölletjelentésű -kifejtés -
- Tört: Egy király története - az igaz, becsületes gyermek kiválasztása
- Kezdetben Isten képére teremtett emberek voltak
- A ROSSZ belépett az emberek szívébe és azóta együtt élnek vele. Akkor keletkezik a gond, amikor az ember nem tud együttélni a jó - igaz felével és felülkerekedik a ROSSZ és ekkor történik a megkülönböztetés, és az emberi elbizakodottság.
- Ma 5 ROSSZAT tartok mindent lerombolónak, életet, kapcsolatot, barátságot személyiséget rombol, ha nagyon nagy mértékben van jelen életünkben, lelkünkben:
1. Az irigység
2. A közömbösség
3. A féltékenység
4. A bosszúvágy
5. Az elbizakodottság
Ezek a rosszak elsősorban tehát egymástól, Istentől és önmagunktól is elválaszt, szétválaszt.
Testvéri egyetértés - ritka jelenség.
A mozgássérültek, "fogyatékos" emberek sokkal jobban összefognak és egymásra hagyatkozva érnek mindig célba. - történettel alátámasztva kifejtem -
Victor Hugo: "Minden harc emberek között, testvérharc."
Hittestvérség segítette az apostolokat is az egyházalapítás hatalmas munkájában.
Oda küld Isten áldást és életet, ahol testvéri egyetértés van.
Felszólítás: Itt él-e a közösséget teremtő és összetartó erő: A hittestvérség?
IGEN, MERT MAGYARSZOVÁTNAK HÍRE VAN, JÓ HÍRNEVE.
IGEN, MERT ITT ÉLET VAN!
Legyen áldás is mindenkor az egyházközség, a falu, a magyar nemzet életén.
Sajnos nem volt nálunk a gép, hogy a tordatúri híveimnek lefényképezzem a telített templomot, hogy mindig nagy hó, vagy hatalmas sár esetén mégis a templom harangját nem csak időjelzésnek húzzák.
Mindig feltöltődöm, amikor ott prédikálok.
2009. január 29., csütörtök
2009. január 27., kedd
Önismeret - élő tükör
Egy szó, amely lassan már kezd elcsépeltté válni. Sokat használjuk, kutatjuk, hogyan ismerheted meg önmagadat, milyen az önértékelésed, stb...
Igazából a másikban láthatod önmagadat: a FELEDBEN. Megláthatod a másik és saját magad szépségét, erényét, igazságát stb...
Találtam erről egy mesét, idemásolom:
Mese a szeretetrõl a tükörrõl és a szépségrõl
"Mit most hallasz nem mese régi korok poros története, szakállas manók mesélik ha eljönnek az árnyak, csupán száz évben egyszer, mikor megpihennek a lábak. Mit kobold mondott, igaz, pont szó szerint írtam le, hát figyelmesen olvasd, íme:
Egyszer, messze földön, nagyon rég, egy királynak lánya született. Gyönyörû volt kicsinek is, s egyre szebb lett ahogy felcseperedett. Mire eladósorba került, olyan szép lett, hogy nem volt hozzá hasonló az egész földkerekségen. Messze földre vitték a szépség hírét a galambok, s a hírt, hogy a Hercegnõnek vôlegényt keresnek.
Nem messze a vártól lakott egy csúf tündér, irigy volt, gonosz s megkeseredett. Hallotta a szépség hírét és dühösen felkerekedett. Egész a várig ment, be is jutott, s ahogy meglátta a szépséges Hercegnõt, olyan dühös lett, hogy nyomban megátkozta.
Szebb és szebb legyél napról napra, ki rád néz, a valóságot lássa! Egyedül Te, csak Te légy az, ki minden tükörben csúnyát lát, egy csúf ocsmány banyát!
Szegény Hercegnõ nagyon megijedt, berohant a várba s egybõl tükröt keresett. Belenézett, s mit látott! Egy szörnyû ocsmányságot! Egy rút, vén banyát, rettenetes szörnyü pofát. Volt nagy sírás, nagy ijedelem, a király is megijedt, nem tudta mit tegyen. Aztán kiötlötték, hogy meghívják a jó tündért, hátha van segítség. Az igazság az volt, hogy az átok ellenére a Hercegnõ szép maradt, de minden tükörben melybe belenézett, egy szörnyû vénasszonyt látott. Hiába mondták neki sokan, hogy szép, gyönyörû, nincs Hozzá fogható, nem hitte el senkinek. Magába roskadt, megkeseredett. Idõvel megérkezett a jó tündér, de sajnos az átok olyan erõs volt, hogy nem tudta feloldani, csak enyhíthetett rajta.
-Minden tükörben mely nem él csak a rútat láthatod, de az élõ tükör majd megmutatja az igazságot, az képes lesz feloldani a varázslatot!
Így szólt, s ezzel távozott, azt mondta többet nem szólhat, segített ahogy tudott,érjék be annyival, hogy enyhítette az átkot.
Telt múlt az idõ, senki nem értette a varázslatot. Az élõ tükör, mi lehet az? Senki nem tudta, ezért aztán segíteni sem tudtak szegény Hercegnõn. Kipróbáltak sok-sok féle tükröt, messzi országokból hozattak különleges tükröket, furcsákat, nagyon drágákat, de a Hercegnõ mindegyikben csak a csúfságot látta. Mások viszont napról napra szebbnek és szebbnek látták õt. Özönlött a kérõk hada de a Hercegnõ mindet visszautasította, magába roskadt, megkeseredett. A vártorony szobájából többet ki sem nézett. Õröket állíttatott a lépcsõkhöz, súlyos lakatokkal záratta le a szobát, senki-senki ne lássa csúfságát. A kérõk lassan elmaradoztak, a Hercegnõ jó ideje senkivel nem találkozott, magányában kesergett, búslakodott.
Élt egy távoli országban egy egyszerû legény, nagy volt a szíve, szerette a világot, minden mi élõ a barátja volt. Szelek szárnyán
járt a hír a Hercegnõrõl aki gyönyörû, és az átokról ami miatt élve eltemetkezett, a legény is hallotta ezt. Nem bírta a szíve a szomorúságot melyet olyan távolról hallott. Felkerekedett hát, és csak úgy gyalogosan elindult, hogy megnézze magának a Hercegnõt. Sok vándorlás után, elérkezett a várhoz, ahol Hercegnõnk élt önnön rabságában. Megpróbált hozzá bejutni, de nem engedték, a Hercegnõ paranesa szent volt, a szolgák még mindig azt lesték. A legény fejében egy terv fogant, jó hosszú kampós kötelet kerített, s várta az éjszakát. Mikor sötét lett, a legény nagy bátran a vártorony alá ment, óriás lélegzetet vett és teljes erõbõl hajított egyet, a kampó megakadt a vártorony tetején, szédítõ magasságban. Elkezdett mászni a bátor, egyre feljebb és feljebb haladt, húzta magát rendületlenül felfelé, kíváncsi volt a szépre, amely rejtõzik elõle. Mászott csak mászott rendületlenül,tenyerérõl a bõr már rég lejött, fájt nagyon de õ ezzel nem törõdött.
Mászott csak mászott az irdatlan mélység felett többször megcsúszott, de nem érdekelte semmi, csak elõre, elõre, már nem állíthat meg senki. Nincsenek éles fegyverek marcona õrök, villogó kések. Csak a kötél és a magasság, küzdött keményen hajtotta a boldogság. Végre feljutott, kifújta magát és az ablakhoz lopakodott, belesett. S mit látott, attól kõvé dermedt, a szépségnek ilyen természetes, egyszerû megjelenését nem szokta õ meg. Órias ágyban, puha, gyönyörû ruhában egy tündér aludt ott. Arca mely régóta csak álmában mosolygott, szebb volt mindennél mit a legény eddig láthatott. Gyönyörû haja, hófehér karja elbûvölte a bátor lovagot. Nesztelen a szobába lépett és az ágyhoz osont. Órákon át nézte a szépséget lélegzetvisszafojtva, nem tudott betelni a látvánnyal melyet szeme látott. S egyszer csak, ki tudja miért? A Hercegnõ felriadt, meglátta a fiút s nagyot sikoltott de a sikoly abban a pillanatban a torkára forrt, évek óta elôször egy szeretõ szempárban meglátta magát, s amit látott több volt mint egy szép arc, a mosolygó szempárban csodát látott. Hirtelen minden szépségét meglátta a legény szemében, egy szeretõ szempárban mely maga volt az élõ tükör. Látta a szépséget amely addig rejtve volt, a varázs megtört es a várba újból boldogság költözött.
Ennyi volt mit a kobold mesélt, elmondta a szép Hercegnõ történetét. Nem üveg s fém az, melyben az igazat láthatod, csupán az elõ tükor képes megmutatni a valóságot."
Igazából a másikban láthatod önmagadat: a FELEDBEN. Megláthatod a másik és saját magad szépségét, erényét, igazságát stb...
Találtam erről egy mesét, idemásolom:
Mese a szeretetrõl a tükörrõl és a szépségrõl
"Mit most hallasz nem mese régi korok poros története, szakállas manók mesélik ha eljönnek az árnyak, csupán száz évben egyszer, mikor megpihennek a lábak. Mit kobold mondott, igaz, pont szó szerint írtam le, hát figyelmesen olvasd, íme:
Egyszer, messze földön, nagyon rég, egy királynak lánya született. Gyönyörû volt kicsinek is, s egyre szebb lett ahogy felcseperedett. Mire eladósorba került, olyan szép lett, hogy nem volt hozzá hasonló az egész földkerekségen. Messze földre vitték a szépség hírét a galambok, s a hírt, hogy a Hercegnõnek vôlegényt keresnek.
Nem messze a vártól lakott egy csúf tündér, irigy volt, gonosz s megkeseredett. Hallotta a szépség hírét és dühösen felkerekedett. Egész a várig ment, be is jutott, s ahogy meglátta a szépséges Hercegnõt, olyan dühös lett, hogy nyomban megátkozta.
Szebb és szebb legyél napról napra, ki rád néz, a valóságot lássa! Egyedül Te, csak Te légy az, ki minden tükörben csúnyát lát, egy csúf ocsmány banyát!
Szegény Hercegnõ nagyon megijedt, berohant a várba s egybõl tükröt keresett. Belenézett, s mit látott! Egy szörnyû ocsmányságot! Egy rút, vén banyát, rettenetes szörnyü pofát. Volt nagy sírás, nagy ijedelem, a király is megijedt, nem tudta mit tegyen. Aztán kiötlötték, hogy meghívják a jó tündért, hátha van segítség. Az igazság az volt, hogy az átok ellenére a Hercegnõ szép maradt, de minden tükörben melybe belenézett, egy szörnyû vénasszonyt látott. Hiába mondták neki sokan, hogy szép, gyönyörû, nincs Hozzá fogható, nem hitte el senkinek. Magába roskadt, megkeseredett. Idõvel megérkezett a jó tündér, de sajnos az átok olyan erõs volt, hogy nem tudta feloldani, csak enyhíthetett rajta.
-Minden tükörben mely nem él csak a rútat láthatod, de az élõ tükör majd megmutatja az igazságot, az képes lesz feloldani a varázslatot!
Így szólt, s ezzel távozott, azt mondta többet nem szólhat, segített ahogy tudott,érjék be annyival, hogy enyhítette az átkot.
Telt múlt az idõ, senki nem értette a varázslatot. Az élõ tükör, mi lehet az? Senki nem tudta, ezért aztán segíteni sem tudtak szegény Hercegnõn. Kipróbáltak sok-sok féle tükröt, messzi országokból hozattak különleges tükröket, furcsákat, nagyon drágákat, de a Hercegnõ mindegyikben csak a csúfságot látta. Mások viszont napról napra szebbnek és szebbnek látták õt. Özönlött a kérõk hada de a Hercegnõ mindet visszautasította, magába roskadt, megkeseredett. A vártorony szobájából többet ki sem nézett. Õröket állíttatott a lépcsõkhöz, súlyos lakatokkal záratta le a szobát, senki-senki ne lássa csúfságát. A kérõk lassan elmaradoztak, a Hercegnõ jó ideje senkivel nem találkozott, magányában kesergett, búslakodott.
Élt egy távoli országban egy egyszerû legény, nagy volt a szíve, szerette a világot, minden mi élõ a barátja volt. Szelek szárnyán
járt a hír a Hercegnõrõl aki gyönyörû, és az átokról ami miatt élve eltemetkezett, a legény is hallotta ezt. Nem bírta a szíve a szomorúságot melyet olyan távolról hallott. Felkerekedett hát, és csak úgy gyalogosan elindult, hogy megnézze magának a Hercegnõt. Sok vándorlás után, elérkezett a várhoz, ahol Hercegnõnk élt önnön rabságában. Megpróbált hozzá bejutni, de nem engedték, a Hercegnõ paranesa szent volt, a szolgák még mindig azt lesték. A legény fejében egy terv fogant, jó hosszú kampós kötelet kerített, s várta az éjszakát. Mikor sötét lett, a legény nagy bátran a vártorony alá ment, óriás lélegzetet vett és teljes erõbõl hajított egyet, a kampó megakadt a vártorony tetején, szédítõ magasságban. Elkezdett mászni a bátor, egyre feljebb és feljebb haladt, húzta magát rendületlenül felfelé, kíváncsi volt a szépre, amely rejtõzik elõle. Mászott csak mászott rendületlenül,tenyerérõl a bõr már rég lejött, fájt nagyon de õ ezzel nem törõdött.
Mászott csak mászott az irdatlan mélység felett többször megcsúszott, de nem érdekelte semmi, csak elõre, elõre, már nem állíthat meg senki. Nincsenek éles fegyverek marcona õrök, villogó kések. Csak a kötél és a magasság, küzdött keményen hajtotta a boldogság. Végre feljutott, kifújta magát és az ablakhoz lopakodott, belesett. S mit látott, attól kõvé dermedt, a szépségnek ilyen természetes, egyszerû megjelenését nem szokta õ meg. Órias ágyban, puha, gyönyörû ruhában egy tündér aludt ott. Arca mely régóta csak álmában mosolygott, szebb volt mindennél mit a legény eddig láthatott. Gyönyörû haja, hófehér karja elbûvölte a bátor lovagot. Nesztelen a szobába lépett és az ágyhoz osont. Órákon át nézte a szépséget lélegzetvisszafojtva, nem tudott betelni a látvánnyal melyet szeme látott. S egyszer csak, ki tudja miért? A Hercegnõ felriadt, meglátta a fiút s nagyot sikoltott de a sikoly abban a pillanatban a torkára forrt, évek óta elôször egy szeretõ szempárban meglátta magát, s amit látott több volt mint egy szép arc, a mosolygó szempárban csodát látott. Hirtelen minden szépségét meglátta a legény szemében, egy szeretõ szempárban mely maga volt az élõ tükör. Látta a szépséget amely addig rejtve volt, a varázs megtört es a várba újból boldogság költözött.
Ennyi volt mit a kobold mesélt, elmondta a szép Hercegnõ történetét. Nem üveg s fém az, melyben az igazat láthatod, csupán az elõ tükor képes megmutatni a valóságot."
2009. január 26., hétfő
Vasárnapi munka és játékNap
Vasárnap fél 3-kor jöttünk ki a templomból.
A közgyűlésen a következő tárgysorozati pontokat beszéltük meg:
1. lelkészi jelentés felolvasása és elfogadása
2. egyházközségi választások: gondnok, pénztáros, jegyző, keblitanácsosok, bizottsági tagok megszavazása és eskűtétel
3. az új, megválasztott keblitanács legközelebbi gyűlése
4. konfirmáció időpontjának leszögezése.
5. temetőgondnok választásával kapcsolatban pedig arra a következtetésre jutottunk, hogy mivel közös a temető (ref - unit) egy közös falugyűlést kellene összehívjunk. - azaz ez függőben maradt.
6. az úrvacsorai jegyek megállapítása erre az évre - ez is függőben maradt, mert akik jelezték nem voltak jelen - függőben Febr. utolsó előtti vasárnapra.
Az aranykönyvet már jan 1-én felolvastam, így szokás.
Miután kijöttünk a templomból (éhesen) felköszöntöttük az új gondnokot és délután el is mentünk ( a család) családlátogatásra, mível náluk anya nem volt még (új házba költöztek). Innen aztán siettünk haza mert Czire Szabiékat vártuk, hogy érkezzenek meg Szentmihályról, ahol Enikő előadást tartott.
És megérkeztek Enikőék. Orsinak hintát hoztak.
A gyerekek pedig nagyon jól elvoltak egymással.
A közgyűlésen a következő tárgysorozati pontokat beszéltük meg:
1. lelkészi jelentés felolvasása és elfogadása
2. egyházközségi választások: gondnok, pénztáros, jegyző, keblitanácsosok, bizottsági tagok megszavazása és eskűtétel
3. az új, megválasztott keblitanács legközelebbi gyűlése
4. konfirmáció időpontjának leszögezése.
5. temetőgondnok választásával kapcsolatban pedig arra a következtetésre jutottunk, hogy mivel közös a temető (ref - unit) egy közös falugyűlést kellene összehívjunk. - azaz ez függőben maradt.
6. az úrvacsorai jegyek megállapítása erre az évre - ez is függőben maradt, mert akik jelezték nem voltak jelen - függőben Febr. utolsó előtti vasárnapra.
Az aranykönyvet már jan 1-én felolvastam, így szokás.
Miután kijöttünk a templomból (éhesen) felköszöntöttük az új gondnokot és délután el is mentünk ( a család) családlátogatásra, mível náluk anya nem volt még (új házba költöztek). Innen aztán siettünk haza mert Czire Szabiékat vártuk, hogy érkezzenek meg Szentmihályról, ahol Enikő előadást tartott.
És megérkeztek Enikőék. Orsinak hintát hoztak.
A gyerekek pedig nagyon jól elvoltak egymással.
2009. január 24., szombat
Szombatnapi csavargás
Minden hétvégén kiruccanunk, valamerre, valakihez! Ez az új családi rend.
Ma délután Osváth Zoliéknál voltunk, anya unokatestvérénél. Nagyon megnőttek a gyerekek, Tamás már VIII. osztályos, magas legény lett, Evelin pedig II. osztályos nagylány. Nagyon nagyon rég láttuk őket.
Itt elcsevegtünk egy ideig, majd Bodor Mihályékhoz mentünk udvaroltatni, hiszen a Dávid kisfiukért nagyon odavan Orsi. És most is természetesen össze-vissza puszilták egymást és Orsi persze mindig Dávid nyomában volt és minden áron hozzá akart bújni.
Este 10 körül értünk haza és anya nekilátott dolgozni, hiszen vasárnap közgyűlése lesz.
És így telt el a szombati nap.
Ma délután Osváth Zoliéknál voltunk, anya unokatestvérénél. Nagyon megnőttek a gyerekek, Tamás már VIII. osztályos, magas legény lett, Evelin pedig II. osztályos nagylány. Nagyon nagyon rég láttuk őket.
Itt elcsevegtünk egy ideig, majd Bodor Mihályékhoz mentünk udvaroltatni, hiszen a Dávid kisfiukért nagyon odavan Orsi. És most is természetesen össze-vissza puszilták egymást és Orsi persze mindig Dávid nyomában volt és minden áron hozzá akart bújni.
Este 10 körül értünk haza és anya nekilátott dolgozni, hiszen vasárnap közgyűlése lesz.
És így telt el a szombati nap.
2009. január 21., szerda
2009. január 20., kedd
Sorsdöntő találkozások
Sorsdöntő találkozások: szülők és gyermekek.
Popper Péter, Ranschburg Jenő és Vekerdy Tamás.
Rég nem olvastam ilyen közvetlen, hadd nevezzem így: emberközeli stílusban megírt könyvet a szülő-gyerek kapcsolatról mint e három szerzőtől összeállított könyvben. Egy kis ízelítő:
Az első felében: Ranschburg Jenő: Egy egész életre szóló találkozás fejezetben leírja, a kötés három típusát: biztos kötés, ambivalens kötés és az elkerülés, ahol nincs semmiféle kötés és a nevelési stílusokról ír. Majd egy brit etológust idéz, aki szerint és ezt ő is megerősíti, hogy egy ember élete - a felnőtté válásig három nagy szakaszra osztható:
1. Ölelj át szorosan periódus
2. Tegyél le, engedj el periódus
3. Hagyjál békén periódus
majd kezdődik újra az ölelj át szorosan periódus, de ennek már nem az anya a tárgya.
Vekerdy Tamás pedig elítéli a sürgető tanítást, hogy mindenképpen már kiskorától lángészt akarunk belőle kicsiholni. Nem kell erőltetni sem a kisgyerek járni tanulását, beszédét javítani vagy szobatisztaságra kényszeríteni. "Hagyjuk azzá lenni, akik.".
"Egy feladatunk van, hogy viselkedjünk többé-kevésbé normálisan, hagyjuk mozogni, beszélgessünk vele, énekeljünk neki, mondókázzunk vele, csiklandozuk, dobáljuk, lovagoltassuk...stb" A gyerek a szabab játékban, mesemondás, mesehallgatás közben fejlődik, mert így alakul ki benne a belső képkészítés. Abban a pillanatban, amikor a tv. elé teszem a gyereket ( ami a szülőnek jó, mert a gyerek van mit bambuljon), abban a pillanatban a külső kép látására leáll a fejlesztő belső kép készítése.
Popper Péter leírja, hogy a szülő-gyerek kapcsolatban a düh, az indulat, a szeretet - energiák, melyek ha túlfeszülnek, robbannak és ez már baj. Az iskolanevelési tipusokról ír, valamint leírja, hogy a kimerültség népbetegség. "A családok többségében annyit dolgoznak a szülők, hogy valóban kimerültséget produkálnak."
Végkövetkeztetésnek: Nem kell erőltetni a fejlődést hanem szép lassan hagyni kell hogy a gyerek felnőjjőn, akárcsak a pedagógus is pedagogussá érjen, hogy ne csak oktasson hanem neveljen is.
ÉRDEMES ELOLVASNI.
Popper Péter, Ranschburg Jenő és Vekerdy Tamás.
Rég nem olvastam ilyen közvetlen, hadd nevezzem így: emberközeli stílusban megírt könyvet a szülő-gyerek kapcsolatról mint e három szerzőtől összeállított könyvben. Egy kis ízelítő:
Az első felében: Ranschburg Jenő: Egy egész életre szóló találkozás fejezetben leírja, a kötés három típusát: biztos kötés, ambivalens kötés és az elkerülés, ahol nincs semmiféle kötés és a nevelési stílusokról ír. Majd egy brit etológust idéz, aki szerint és ezt ő is megerősíti, hogy egy ember élete - a felnőtté válásig három nagy szakaszra osztható:
1. Ölelj át szorosan periódus
2. Tegyél le, engedj el periódus
3. Hagyjál békén periódus
majd kezdődik újra az ölelj át szorosan periódus, de ennek már nem az anya a tárgya.
Vekerdy Tamás pedig elítéli a sürgető tanítást, hogy mindenképpen már kiskorától lángészt akarunk belőle kicsiholni. Nem kell erőltetni sem a kisgyerek járni tanulását, beszédét javítani vagy szobatisztaságra kényszeríteni. "Hagyjuk azzá lenni, akik.".
"Egy feladatunk van, hogy viselkedjünk többé-kevésbé normálisan, hagyjuk mozogni, beszélgessünk vele, énekeljünk neki, mondókázzunk vele, csiklandozuk, dobáljuk, lovagoltassuk...stb" A gyerek a szabab játékban, mesemondás, mesehallgatás közben fejlődik, mert így alakul ki benne a belső képkészítés. Abban a pillanatban, amikor a tv. elé teszem a gyereket ( ami a szülőnek jó, mert a gyerek van mit bambuljon), abban a pillanatban a külső kép látására leáll a fejlesztő belső kép készítése.
Popper Péter leírja, hogy a szülő-gyerek kapcsolatban a düh, az indulat, a szeretet - energiák, melyek ha túlfeszülnek, robbannak és ez már baj. Az iskolanevelési tipusokról ír, valamint leírja, hogy a kimerültség népbetegség. "A családok többségében annyit dolgoznak a szülők, hogy valóban kimerültséget produkálnak."
Végkövetkeztetésnek: Nem kell erőltetni a fejlődést hanem szép lassan hagyni kell hogy a gyerek felnőjjőn, akárcsak a pedagógus is pedagogussá érjen, hogy ne csak oktasson hanem neveljen is.
ÉRDEMES ELOLVASNI.
2009. január 18., vasárnap
PiroskaNap
Ma délután ünnepeltük anya névnapját és Orsiét is, mert ő a család kicsi Piroskája.
A tegnapi temetés után jól esett egy kis kényeztetés a mamák részéről, hiszen segitettek a főzésben, az ünnepi ebéd elkészitésében.
Sokan felkerestek: Először Meliék jöttek ki még szombat este. Orsi nagyon ragaszkodik a kisgyerekekhez, talán a fiúkhoz jobban?!
Timi mondta szombat este: Te nényje Orsi telefon és fiúmániás.
Vasárnap pedig: Bodor mamáék, Csete mamáék, a komáék ( Orsi keresztszülei és keresztesttvére Bogi és a barátok: A Damó család, Csete család, Kiss család és délután megérkeztek Bodor Attiláék is Magyarszovátról.
Jó hangulat, jó buli volt.
A tegnapi temetés után jól esett egy kis kényeztetés a mamák részéről, hiszen segitettek a főzésben, az ünnepi ebéd elkészitésében.
Sokan felkerestek: Először Meliék jöttek ki még szombat este. Orsi nagyon ragaszkodik a kisgyerekekhez, talán a fiúkhoz jobban?!
Timi mondta szombat este: Te nényje Orsi telefon és fiúmániás.
Vasárnap pedig: Bodor mamáék, Csete mamáék, a komáék ( Orsi keresztszülei és keresztesttvére Bogi és a barátok: A Damó család, Csete család, Kiss család és délután megérkeztek Bodor Attiláék is Magyarszovátról.
Jó hangulat, jó buli volt.
2009. január 15., csütörtök
Orsi zsémbes, kedvetlen - azaz beteg
Forró volt, szortyogott és a szeme alatt sápadt, kékes volt.
A tegnap Orsi 38,5 lázat csinált. Sosem szokott. Kissé szortyogott. Paracetamolt adtam, de ma mindenképp jobbnak látta anya elvinni az orvosnőhez. Inkább anya megnyugtatására, hiszen hétvége közeledik.
Egy kicsit piros a torka, de az orvosnő ezt ajánlotta:
5 napig: Nurofen Panadollal váltva négy óránként 3ml.
Betabioptal orrcsepp 2x2 csepp naponta
és ha nem mulik csak akkor adjam az Ospexin szirupot, mert mintha kissé folyna a bal füle. Már a kórházban kaphatta Orsi ezt a fülérzékenységet ( az újszülötteknél nagyon huzatos volt), 5 hetesen már a füle miatt kezeltük, fülgyulladás kezdete volt.
Reméljük javulás lesz.
A tegnap Orsi 38,5 lázat csinált. Sosem szokott. Kissé szortyogott. Paracetamolt adtam, de ma mindenképp jobbnak látta anya elvinni az orvosnőhez. Inkább anya megnyugtatására, hiszen hétvége közeledik.
Egy kicsit piros a torka, de az orvosnő ezt ajánlotta:
5 napig: Nurofen Panadollal váltva négy óránként 3ml.
Betabioptal orrcsepp 2x2 csepp naponta
és ha nem mulik csak akkor adjam az Ospexin szirupot, mert mintha kissé folyna a bal füle. Már a kórházban kaphatta Orsi ezt a fülérzékenységet ( az újszülötteknél nagyon huzatos volt), 5 hetesen már a füle miatt kezeltük, fülgyulladás kezdete volt.
Reméljük javulás lesz.
Orsi játék csakis anyával
Orsi mostanában egyre jobban bújik hozzánk, hozzám és csakis úgy hajlandó egyedül játszani, ha van valaki még a szobában. Egy idő után pedig megfogja a kezem és felráncigál a földről, hogy sétáljunk egyik szobából a másikba.
Kis huncut és kényeskedő.
Kis huncut és kényeskedő.
2009. január 12., hétfő
Új családi rend
Apa egy jó ötlettel rukkolt elő a hétvégén.
Minden hétvégén ezentúl valahova "elmegyünk". Legyen szó csavargásról, vásárlásról, látogatásról vagy színházról, pizzázásról, stb..
Szombaton Kolozsvárra mentünk. Korcsolyázni indultunk, de anya nem érezte jól magát, így arra a megoldásra jutottunk, hogy inkább cavargunk egyet a nagyobb bevásárlóközpontokban. Júliát, a harangozó lányát is vittük magunkkal -eredetileg korcsolyázni- de aztán együtt bámultuk a kirakatokat és vásárolgattunk.
Az útvonal ez volt: Bodor mamáéknál Orsit letettük, hogy nyugodtabban nézelődhessünk, járkáljunk, majd: Auchan, Cora és a Polus Center azaz Carrefour. A polusban a KFC-nél vacsoráztunk, majd irány Orsi után és aztán haza.
Vasárnap délután anyának nőszövetsége volt és aztán esti játszadozás, pihenés a családdal.
Minden hétvégén ezentúl valahova "elmegyünk". Legyen szó csavargásról, vásárlásról, látogatásról vagy színházról, pizzázásról, stb..
Szombaton Kolozsvárra mentünk. Korcsolyázni indultunk, de anya nem érezte jól magát, így arra a megoldásra jutottunk, hogy inkább cavargunk egyet a nagyobb bevásárlóközpontokban. Júliát, a harangozó lányát is vittük magunkkal -eredetileg korcsolyázni- de aztán együtt bámultuk a kirakatokat és vásárolgattunk.
Az útvonal ez volt: Bodor mamáéknál Orsit letettük, hogy nyugodtabban nézelődhessünk, járkáljunk, majd: Auchan, Cora és a Polus Center azaz Carrefour. A polusban a KFC-nél vacsoráztunk, majd irány Orsi után és aztán haza.
Vasárnap délután anyának nőszövetsége volt és aztán esti játszadozás, pihenés a családdal.
2009. január 9., péntek
Újévi családlátogatás
Apa reggeltől estig dolgozik, anya pedig hétfőtől elkezdte a családlátogatást. Orsi pedig a harangozóval van szinte egész nap.
Néhány gondolat.
Vannak családok, ahol alíg várják a lelkészt, vannak ahol sápítoznak, hogy "Jaj tiszteletes most nincs pénzem, tudom, hogy elmaradtam az egyházfenntartói járulékkal" Persze itt örökké magyarázkodom, hogy NEM A PÉNZÉRT járok, hanem újévi, áldástkérő családlátogatás ez. Munkám és hívatásom a lelkészség, így én szívesen teszem, bár emberien bevallom, hogy a nagy hidegben sokszor én is szívesebben ülnék otthon, főleg ha helyenként ilyeneket hallok:
- Az unitárius tiszteletes elkezdte a családlátogatást, mert neki van ideje.
- Nincs annyi dolga, mint egy férfinak. (itt utalás történik persze a ref. kollegára.)
- Hát persze hogy jár az idén, hiszen már nagy a lánya.
- Nincs csak egy gyermeke.
Nem dícsérni, sem megvédeni nem akarom magam, DE azért legalább azt én is emberileg elvárnám, hogy inkább ne tegyenek megjegyzést ha már némi elismerés nincs a munkám iránt.
Miért van több dolga egy férfilelkésznek, mint egy nőlelkésznek? Talán jobb nem tovább ecsetelni a dolgokat, nem beszélve arról, hogy itthagyom a papilakon a gyermekem. ( jó hogy nem idegennel, de azért mégiscsak nem vagyok vele)és igen egy kislányom van, de azért ő még nem olyan nagy.
A másik dolog ami mégiscsak elgondolkodtat, az az hogy az újévi családlátogatást a hívek kérték, hogy ha már a kat. és ortodox papok "megszentelik" a házat, az unitárius miért nem indul családot látogatni, "áldást" kérjen a házra, az új esztendőre?!
Én is jó ötletnek tartottam és amióta itt vagyok, egy év kivételével minden évben jártam, járok. És nem pénzért, hogy az egyházfenntartási járukélot beszedjem, DE milyen érdekes - és ezt a gondnoknővel is megállapítottuk - hogy amikor a román pópa jár, a románoknál mindig van pénz, előkerül.
Én legszívesebben a betegekhez járok, mert látom, érzem hogy várnak, hogy sokszor valóban "napfény vagyok az életükben" -ahogy valaki mondta - és a szemük sarkában legördülő könnycsepp őszinte és mély.
Néhány gondolat.
Vannak családok, ahol alíg várják a lelkészt, vannak ahol sápítoznak, hogy "Jaj tiszteletes most nincs pénzem, tudom, hogy elmaradtam az egyházfenntartói járulékkal" Persze itt örökké magyarázkodom, hogy NEM A PÉNZÉRT járok, hanem újévi, áldástkérő családlátogatás ez. Munkám és hívatásom a lelkészség, így én szívesen teszem, bár emberien bevallom, hogy a nagy hidegben sokszor én is szívesebben ülnék otthon, főleg ha helyenként ilyeneket hallok:
- Az unitárius tiszteletes elkezdte a családlátogatást, mert neki van ideje.
- Nincs annyi dolga, mint egy férfinak. (itt utalás történik persze a ref. kollegára.)
- Hát persze hogy jár az idén, hiszen már nagy a lánya.
- Nincs csak egy gyermeke.
Nem dícsérni, sem megvédeni nem akarom magam, DE azért legalább azt én is emberileg elvárnám, hogy inkább ne tegyenek megjegyzést ha már némi elismerés nincs a munkám iránt.
Miért van több dolga egy férfilelkésznek, mint egy nőlelkésznek? Talán jobb nem tovább ecsetelni a dolgokat, nem beszélve arról, hogy itthagyom a papilakon a gyermekem. ( jó hogy nem idegennel, de azért mégiscsak nem vagyok vele)és igen egy kislányom van, de azért ő még nem olyan nagy.
A másik dolog ami mégiscsak elgondolkodtat, az az hogy az újévi családlátogatást a hívek kérték, hogy ha már a kat. és ortodox papok "megszentelik" a házat, az unitárius miért nem indul családot látogatni, "áldást" kérjen a házra, az új esztendőre?!
Én is jó ötletnek tartottam és amióta itt vagyok, egy év kivételével minden évben jártam, járok. És nem pénzért, hogy az egyházfenntartási járukélot beszedjem, DE milyen érdekes - és ezt a gondnoknővel is megállapítottuk - hogy amikor a román pópa jár, a románoknál mindig van pénz, előkerül.
Én legszívesebben a betegekhez járok, mert látom, érzem hogy várnak, hogy sokszor valóban "napfény vagyok az életükben" -ahogy valaki mondta - és a szemük sarkában legördülő könnycsepp őszinte és mély.
2009. január 4., vasárnap
Vasárnap délutáni szieszta
Anya reggel korán kelt, hiszen istentiszteletre készült. Meli míg anya templomban volt rendet rakott, feltörölte a földet.
Miután anya kijött a templomból, már pakoltak, készülődtek haza. Hívtak Kolozsvárra, de anyáék úgy döntöttek hogy ezt a napot pihenésre szánják, hiszen holnaptól hétfőtől apának munka és anyának is munka, kezdi az újévi családlátogatást.
Sziesztáztunk. Míg Orsi egy jó nagyot aludt (két és fél óra) addig anyáék megnéztek egy filmet és nassoltak: csokit, gyümölcsöt...
Este shoppingolni mentünk Tordára a Kauflandba, majd haza és újra pihenés következett.
Orsi pedig unatkozni kezdett, és próbálta felhívni magára a figyelmet így:
Miután anya kijött a templomból, már pakoltak, készülődtek haza. Hívtak Kolozsvárra, de anyáék úgy döntöttek hogy ezt a napot pihenésre szánják, hiszen holnaptól hétfőtől apának munka és anyának is munka, kezdi az újévi családlátogatást.
Sziesztáztunk. Míg Orsi egy jó nagyot aludt (két és fél óra) addig anyáék megnéztek egy filmet és nassoltak: csokit, gyümölcsöt...
Este shoppingolni mentünk Tordára a Kauflandba, majd haza és újra pihenés következett.
Orsi pedig unatkozni kezdett, és próbálta felhívni magára a figyelmet így:
Mesés hétvége
Szombaton reggel Meliék, kijöttek Túrba. Anya közben zöldségleves készített, azaz félig volt kész, amikor elterveztük, hogy megyünk szánkózni. Kolozsváron semmi hó, ezért senki nem hiszi, hogy nálunk nem nagyon nagy, de azért van hó.
És szánkóztunk....
Timi Orsival
A gyerekek nagyon élvezték
Anyáék szánkóztak.
A két sógor sízett. Síléc igazítás és rajt...
Timi hóangyalt készített
És a nagy csapat... CSÍÍÍÍÍZ
A gyerekek elálmosodtak, így hazafele indultunk. Nem voltunk messze a papilaktól, de kocsival hamar hazaértünk.
A gyerekeket megetettük, majd délutáni szundi-bundi következett...Orsinak sajnos nem. Már a szánkózás közben elálmosodott, de amíg hazaértünk, evett, átperdült a kislány, alvási rend felborulva így aztán nem volt hajlandó elaludni.
Ezután jön a még csodásabb része a dolognak.
Amikor hazaérkeztünk én rumos teát kínáltam a nagyoknak, de apa mégjobb ötlettel jött elő: fahéjas forralt bor. (Apa tiltakozott a szegfűszeg ellen, így csak anya tett magának)
Apa készíti a forralt bort, Sanyi mosogat és készíti a csirkéket.
A fiúk, mármint a két sógor átváltozott két konyhatündérré és mesésen csodás vacsorát készített. Szalmakrumpli és egészben sült csirkék. A csirkéket a sógorom saját "receptje" szerint készítette el, DE NAGYON ÍZLETES VOLT.
Közben vendégeink érkeztek. Bodor Mihályék, akik sajnos nem érkeztek el Orsi szülinapjára. Mihály hűségesen pucolta a fokhagymát, de sajnos nem maradtak vacsorára. Hát bizony tényleg sajnálhatták, de siettek haza, mert ők is vendégeket vártak. Orsi közben már nagyon zsémbes lett, hiszen egyáltalán nem aludt délután, így este fél kilenc körül anya úgy döntött lefekteti. Amikor pizsamába öltöztette volna hát láss csodát Dáviddal, (Mihályék kisfia) nagy játszadozásba kezdett: ugra-bugráltak az ágyon, egymás ölelgették és amikor elfáradtak hát egymás mellé bújtak. A megállapítás: "Hamar kezdik ezek a mai gyerekek"
A végén, amikor Dávidék mégis elmentek kitört a hiszti, rohant Dávid után, nem akart megválni tőle.
A végén mégis kidőlt Orsi és elaludt.
És szánkóztunk....
Timi Orsival
A gyerekek nagyon élvezték
Anyáék szánkóztak.
A két sógor sízett. Síléc igazítás és rajt...
Timi hóangyalt készített
És a nagy csapat... CSÍÍÍÍÍZ
A gyerekek elálmosodtak, így hazafele indultunk. Nem voltunk messze a papilaktól, de kocsival hamar hazaértünk.
A gyerekeket megetettük, majd délutáni szundi-bundi következett...Orsinak sajnos nem. Már a szánkózás közben elálmosodott, de amíg hazaértünk, evett, átperdült a kislány, alvási rend felborulva így aztán nem volt hajlandó elaludni.
Ezután jön a még csodásabb része a dolognak.
Amikor hazaérkeztünk én rumos teát kínáltam a nagyoknak, de apa mégjobb ötlettel jött elő: fahéjas forralt bor. (Apa tiltakozott a szegfűszeg ellen, így csak anya tett magának)
Apa készíti a forralt bort, Sanyi mosogat és készíti a csirkéket.
A fiúk, mármint a két sógor átváltozott két konyhatündérré és mesésen csodás vacsorát készített. Szalmakrumpli és egészben sült csirkék. A csirkéket a sógorom saját "receptje" szerint készítette el, DE NAGYON ÍZLETES VOLT.
Közben vendégeink érkeztek. Bodor Mihályék, akik sajnos nem érkeztek el Orsi szülinapjára. Mihály hűségesen pucolta a fokhagymát, de sajnos nem maradtak vacsorára. Hát bizony tényleg sajnálhatták, de siettek haza, mert ők is vendégeket vártak. Orsi közben már nagyon zsémbes lett, hiszen egyáltalán nem aludt délután, így este fél kilenc körül anya úgy döntött lefekteti. Amikor pizsamába öltöztette volna hát láss csodát Dáviddal, (Mihályék kisfia) nagy játszadozásba kezdett: ugra-bugráltak az ágyon, egymás ölelgették és amikor elfáradtak hát egymás mellé bújtak. A megállapítás: "Hamar kezdik ezek a mai gyerekek"
A végén, amikor Dávidék mégis elmentek kitört a hiszti, rohant Dávid után, nem akart megválni tőle.
A végén mégis kidőlt Orsi és elaludt.
2009. január 1., csütörtök
Ahogy kezded úgy is végzed
Így szól az újévi szólás-mondás. Na persze nem vagyunk babonásak, de azért nem is lenne rossz, hiszen az újévet bulival és csavargással kezdtük.
Első állomás Bodor tatáék, aztán Csete tatáék.
Másnap Bodor Tündééknél, anya legjobb fodrászánál, barátnál voltunk (itt persze megint nem volt nálunk gép, nem is olyan fontos), ezután anya nővére következett.
Itt Orsi már egészen otthonosan érezte magát A nényje sütötte keksz nagyon ízlett neki.
Ezután megbeszéltük, hogy szombat és vasárnap nálunk töltjük a hétvégét. Timit kihoztuk Túrba még aznap este.
Első állomás Bodor tatáék, aztán Csete tatáék.
Másnap Bodor Tündééknél, anya legjobb fodrászánál, barátnál voltunk (itt persze megint nem volt nálunk gép, nem is olyan fontos), ezután anya nővére következett.
Itt Orsi már egészen otthonosan érezte magát A nényje sütötte keksz nagyon ízlett neki.
Ezután megbeszéltük, hogy szombat és vasárnap nálunk töltjük a hétvégét. Timit kihoztuk Túrba még aznap este.
Újévi jókivánságok
Milyen érdekes hogy ilyenkor mindenki eszünkbe jut?!
De miért csak ekkor kívánunk egymásnak "minden jót"? A jókívánságok szálltak házról házra szóban vagy sms-ben és valahogy boldogan nyugtázta mindenki: no őket is felköszöntöttem...
Végülis kell egy nap amikor ezt az ember bátran kimondhatja? Hiszen minden egyes napunkat örömök kell alkossák, amit az ember tesz: legyen az egy boldog kacagás, akár egy halvány mosoly, akár egy félénk kézfogás, akár egy suttogott ima, akár egy alkotás, akár egy kicsivel több segítőkészség, akármi amit az ember testével-lelkével-elméjével alkothat, cselekedhet.
Istentisztelet után így indultunk útnak mi is Bodor tatáékhoz, hiszen ebédre vártak a finom pacallevessel.
Apa így köszöntötte Bodor tatáékat, azaz anya szüleit:
"Ez új év reggelén
minden jót kívánok,
amerre csak járnak
nyíljanak virágok.
Még a hó felett is
virág nyiladozzon
piros rózsa nyíljon
minden rózsabokron.
Minden szép, minden jó
legyen mindig bőven,
Szálljon áldás e házra
Ez új esztendőben."
Ezután asztalhoz ültünk, anyáék, tatáék és Meliék.
A finom leves illata a komáékhoz érzett, és nemsokára megérkeztek ők is. Orsi keresztapja is nagyon csípi a pacallevest akárcsak anyáék és tudja, hogy Bodor mama minden újévben elkészíti és csak úgy finom, ahogy mama készíti el.
Sanyika és Orsi már a koccintás után vannak...
De miért csak ekkor kívánunk egymásnak "minden jót"? A jókívánságok szálltak házról házra szóban vagy sms-ben és valahogy boldogan nyugtázta mindenki: no őket is felköszöntöttem...
Végülis kell egy nap amikor ezt az ember bátran kimondhatja? Hiszen minden egyes napunkat örömök kell alkossák, amit az ember tesz: legyen az egy boldog kacagás, akár egy halvány mosoly, akár egy félénk kézfogás, akár egy suttogott ima, akár egy alkotás, akár egy kicsivel több segítőkészség, akármi amit az ember testével-lelkével-elméjével alkothat, cselekedhet.
Istentisztelet után így indultunk útnak mi is Bodor tatáékhoz, hiszen ebédre vártak a finom pacallevessel.
Apa így köszöntötte Bodor tatáékat, azaz anya szüleit:
"Ez új év reggelén
minden jót kívánok,
amerre csak járnak
nyíljanak virágok.
Még a hó felett is
virág nyiladozzon
piros rózsa nyíljon
minden rózsabokron.
Minden szép, minden jó
legyen mindig bőven,
Szálljon áldás e házra
Ez új esztendőben."
Ezután asztalhoz ültünk, anyáék, tatáék és Meliék.
A finom leves illata a komáékhoz érzett, és nemsokára megérkeztek ők is. Orsi keresztapja is nagyon csípi a pacallevest akárcsak anyáék és tudja, hogy Bodor mama minden újévben elkészíti és csak úgy finom, ahogy mama készíti el.
Sanyika és Orsi már a koccintás után vannak...
BUÉK
Boldog új évet.
A harangozóék átjöttek hozzánk és az éjféli harang csendülése után, a poharak is összekoccantak.
Csodás, mesés 2009-es esztendőt mindannyiunknak.
Gondolkodtam azon, hogy vajon hogyan is tudnánk kezdeni az évet, mit tudnánk nyújtani egymásnak?
Karácsonykor, megörvendeztettük a gyerekeket egy-egy mese dvd-vel. Apa másolt egyet-egyet minden gyereknek. A feltétel az volt, hogy mindenki a családdal nézze meg, mert így hangulatosabb, családias karácsonya lesz mindenkinek és mi felnőttek is szeretjük a mese-rajzfilmeket. Nem gondoltam, hogy lesz viszhangja, de újévben nagyon sok pozitív válasz és köszönet érkezett. Nekem ez már ajándék ebben az újévben.
Reggel istentisztelettel, Isten nevében kezdtük el.
Álljon itt egy régi újévi gyerekköszöntő:
Isten nevében kezdem el,
Ő segéljen kegyelmével.
Ha ő velem, mi sem nehéz,
Ha ő elhagy, erőm elvész,
Ezért legjobb e feltétel:
Isten nevében kezdem el.
A harangozóék átjöttek hozzánk és az éjféli harang csendülése után, a poharak is összekoccantak.
Csodás, mesés 2009-es esztendőt mindannyiunknak.
Gondolkodtam azon, hogy vajon hogyan is tudnánk kezdeni az évet, mit tudnánk nyújtani egymásnak?
Karácsonykor, megörvendeztettük a gyerekeket egy-egy mese dvd-vel. Apa másolt egyet-egyet minden gyereknek. A feltétel az volt, hogy mindenki a családdal nézze meg, mert így hangulatosabb, családias karácsonya lesz mindenkinek és mi felnőttek is szeretjük a mese-rajzfilmeket. Nem gondoltam, hogy lesz viszhangja, de újévben nagyon sok pozitív válasz és köszönet érkezett. Nekem ez már ajándék ebben az újévben.
Reggel istentisztelettel, Isten nevében kezdtük el.
Álljon itt egy régi újévi gyerekköszöntő:
Isten nevében kezdem el,
Ő segéljen kegyelmével.
Ha ő velem, mi sem nehéz,
Ha ő elhagy, erőm elvész,
Ezért legjobb e feltétel:
Isten nevében kezdem el.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)